Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 13.(Budapest, 1958)

GARAS KLÁRA: Felix Ivo Leicher

FELIX IVO LEICHER 1727—1812 A nagy művészek oeuvrejének tisztázása, munkásságuk pontos körvonalazása során alkalom nyílik a körükbe tartozó kisebb jelentőségű mesterek különválasztására, a mester és a tanítványok, mintakép és imitációk, utánérzések olykor elmosódott határvonalainak hiteles megvonására, kijelölésére. Franz Anton Maulbertschnek, a XVIII. század egyik legvonzóbb, legkiemelkedőbb festőjének neve is gyakran szerepel gyűjtőnévként bizonyos emlékcsoport általános meghatározására. A teljesen alaptalanul neki tulajdonított alkotások mellett számos olyan festményt és rajzot ismerünk, mely félreismerhetetlenül a maulbertschi művészet bélyegét viseli magán, azonban mégsem a mesternek magának, hanem a tanítványoknak, követőknek alkotása. Maulbertsch a kor szokásának megfelelően a nagyméretű freskók és oltárképek kivitelezésénél vállalkozóként működött s nagymértékben igénybe vette a műhely, az állandóan alkalmazott segédek közreműködését. A tanítványoknak és segédeknek a készülő mű egysége érdekében természetesen pontosan alkalmazkodniuk kellett a mester stílusához, terveihez, munkájuk annál jobb volt, mennél kevésbé volt észrevehető. Maulbertsch egyik legkiválóbb tanítványánál, Josef Winterhalternél például éppen azt emelték ki a kortársak, hogy műveit szinte meg se lehetett különböztetni a mesterétől, olyan pontosan utánozta annak stílusát.

1 A Maulbertsch észvételével létrejött közös alkotások, a mester rajzai alapján kivitelezett műhelymunkák, s a tanítványok Maulbertsch stílusában készített, önálló festményeinek szövevényes együtteséből ezúttal az emlékek egy pontosan meghatározható csoportját emeljük ki s megkíséreljük körvonalazni Maulbertsch egyik legjelentősebb munkatársának, Felix Ivo Leichernek egyéniségét és munkásságát. Leicher művei nagyrészt ma is még tévesen, Maulbertsch alkotásaiként szerepelnek az irodalomban s jóllehet számos hiteles, szignált képét ismerjük, a kutatás eddig még nem tisztázta szerepét. Maulbertsch alkotásaként került a Szépművészeti Múzeumba 1957 folyamán egy Szt. Borbála vértanúságát ábrázoló oltárvázlat (59. kép), mely korábban, a bécsi Bourgoing-gyűjtemény árverésén (1936) ugyancsak Maulbertsch műveként szerepelt.

2 A kép azonban, mint azt megállapítottuk, Felix Ivo Leicher szignált és hiteles königsfeldi (Brünn) Szt. Borbála oltárképének vázlata. Az oltárkép s a 1 Scbmutzer J. levele Szily János püspökhöz 1797-ből. KapossyJ. : A szombathelyi székesegvház és mennvezetképei. Budapest, 1922. 112, 114. Archiv für Künstler und Kunstfreunde II, 1808'. 71. 2 Wien, Gilbofer und Ranschburg, Sammlung J. de Bourgoing 1936. Feor. No. 184, XVIII. tábla.