Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 13.(Budapest, 1958)

AGGHÁZY MÁRIA: Az Esterházy család síremlékszobrainak modelljei

AZ ESTERHÁZY CSALÁD SÍREMLÉKSZOBRAINAK MODELLJEI A Szépművészeti Múzeum 1950-ben az Iparművészeti Múzeumtól öt barnára pácolt, összetartozó hársfa szobrot vett át : két térdelő férfit, két térdelő nőalakot és egy álló fiúgyermek szobrát. Az Iparművészeti Múzeum adatai szerint 1894-ben vásárlás útján szerezték ezeket, eredeti származáshelyük pedig Pozsony.

1 Stílusuk alapján a XVII. század második felére datálhatok szobraink. Közelebbi meghatározásukhoz az egyik férfin látható aranygyapjas rendi jelvény segít. A XVII. század folyamán aranygyapjas kitüntetést a következő magyar főurak kaptak : Esterházy Miklós nádor, aki 1645-ben halt meg és Nagyszombatban temették el, 1651-ben Pálffy Pál nádor, aki 1653-ban halt meg és Pozsonyban temetkezett. Wesselényi Ferenc nádor, aki 1667-ben halt meg és Murányban van sírja, majd 1681-ben Esterházy Pál nádor, aki 1713-ben halt meg és síremléke Kismartonban áll.

2 Aranygyapjas szobrunkat (32. kép) összehasonlítva a kitüntetettek fennmaradt ábrázolásaival, emlékünk a legnagyobb valószínűséggel Esterházy Pál (33. kép) hasonmásának tartható. A másik férfiszobor pedig fivére, az 1685-ben meghalt Esterházy Ferenc lehet. Az egymáshoz eléggé hasonlító, bár nem nagyon határozottan jellemzett nőalakok a két Esterházy fivérnek ugyancsak testvérpár második feleségei, a Thököly-lányok, Katalin és Eva.

3 Pál nádor, első feleségének halála után, 1682-ben vette nőül sógornőjét, a fiatalabbik Thököly Évát (35. kép). A kisfiú szobra valószínűleg a sokgyermekes Pál nádor valamelyik korán elhalt gyermekét örökíti meg. A fenti dátumok —- az aranygyapjú 1681. évi adománya és a második házasság 1682-es évszáma —- szobraink keletkezési idejének „terminus post quem"-jét jelentik. A szobrok imádkozó testtartása arra vall, hogy kétségtelenül családi síremlék számára készültek. Nem ritka jelenség akkoriban, hogy a tehetősek még életükben 1 Az egyik térdelő férfi, az aranygyapjas rendjelvénnyel; Ltsz, 52.759, magassága 112 cm; a másik térdelő férfi ; Ltsz. 52.761 , magassága 120 cm; nőalak rojtos szélű köténnyel; Ltsz. 52.760, magassága 119 cm; nőalak lekötött ruhaujjakkal Ltsz. 52.762, magassága 117 cm; a gyermekalak Ltsz. 52.758, magassága 107 cm. Az O. M. Ipa]művészeti Múzeum és gyűjteménye. 1896-1915. III. tábla. 4.kép. Csányi K. : Az O. M. Iparművészeti Múzeum gyűjteményei. Bp. (926. 21. old.XLIV. tábla , 84 kép. (Itt a székesegyházbólszármazottnak jelölve.) — Hekler A.: A magyarországi barokk szobrászat európai helyzete. Bp. 1935,6. (Itt származáshelyüknek a pozsonyi ferences templom van megadva.) —B. Oberschall M.: Az Iparművészeti Múzeum régi magyar bútorai. Magyar Művészet X, 1934. kép a 214. old.-on. 2 Liste nominale des chevaliers de l'ordre illustre de la Toison d'Or. h. n. 1886. 19, 20, 21, 23. 3 B u b i c s Zs. —

M erényi L. : Herceg Fsterházy Pál nádor. Budapest, 1895. 195.