Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 13.(Budapest, 1958)

PIGLER ANDOR: Spillenberger művészetéhez

pesti kép egyes stílussajátságaihoz önként adódnak a megbizonyító analógiák Spillenberger eddig ismert, hiteles műveiről. Mindenekelőtt jellemző az alak erős térbelisége és az az erőszakosság, amellyel szinte kitör az ábrázolás légteréből. A bécsi Szt. István-templomból származó nagy oltárképnek felhőkön elősiető Krisztusa

3 és a müncheni Tóbiás-rajz

4 angyala a harmadik dimenzióban mozgásnak ugyanazt a hevességét mutatják, mint a budapesti képen Aeneas alakja. Utóbbi képen a szenvedélyes mozgalmasság hatását fokozza az óriási patkó alakban lobogó köpeny ; ugyanígy foglalja be a széltől duzzasztott lepel az említett Krisztusalakot, valamint a bécsi egyházmegyei múzeumban levő festménytöredéken az Atyaisten fejét.

5 Ami pedig egyes részleteket illet, Aeneas csapongó sisaktolla szintén kedvenc motívuma Spillenbergernek, amint főleg az augsburgi Ev. Szentlélek-templom számára készült oltárkép, Az apostolok pünkösdi szózata,

0 és a brnoi székesegyház Péter és Pál búcsúja,

7 valamint a Lucretia halálát ábrázoló kompozíció példázza, amelyek közül az utóbbi a művész fiának, Johann Melchior Spillenbergernek rézkarcáról ismeretes.

8 Az augsburgi oltárképen egyszersmind a felfelé csavarodó füstnek tésztaszerű elnyújtása olyan sajátsága az ábrázolásnak, amely a budapesti festmény sötétbarna hátterében az égő Trója fölött emelkedő füst kezelésén is megfigyelhető. A horizont lesüllyesztése és az a körülmény, hogy a lángban álló városból csak éppen attribútum szerű jelentőséggel bíró kis ki vágatot mutat a művész, magának a csoportnak súlyát és hatását tetemesen növeli. Jellegzetes emléke ez Spillenberger olasz iskolázottságának. Éppen a szoborszerűség, lendületes nagyvonalúságra törekvés különbözteti meg a kompozíciót Spillenberger idősebb kortársának, Johann Heinrich Schönfeldnek művészetétől, amellyel egyébként a rőtbarna összhatás bizonyos rokonságot mutat. Schönfelel 1652 óta haláláig, 1675-ig, főleg Augsburgban működött ; a tizenkilenc évvel fiatalabb Spillenberger kb. a hatvanas évek elején érkezett ebbe a művészetkedvelő városba, s mintegy tíz éven át maradt ott. Művészetük érintkezéséhez tehát adva volt a lehetőség, de az említett színezésbeli rokonságtól eltekintve, Spillenberger mégsem sorozható Schönfeld követői közé. A romantikus, fantasztikus hangulatok választása, a rajznak másodrendű jelentősége, az alakok túlságos megnyújtása helyett — az idősebb mester eme jellemzőit budapesti festményével, Szkíták Ovidius sírjánál, illusztrálhatjuk (31. kép)

9 — „Spillenberger Hungarus" művein józanabb felfogásmód, szabatosabb formakezelés uralkodik. PIGLER ANDOR 3 Repr.: Fleischer, J. : id. h., Abb. 107. 4 Repr. : uo., Abb. 120. 5 Repr. : uo., Abb. 122. 6 Repr. : uo., Abb. 100. 7 Repr. : uo., Abb. 113. 8 Repr.: Hämmerle, A.: id. h., 177. 9 A kép változatai Hampton Court-ban és magántulajdonban ; az utóbbi példány ki volt állítva 1935-ben Wiesbadenben, „Ausstellung italienischer Malerei des 17. und 18. Jahrhunderts".