Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 13.(Budapest, 1958)
DÁVID ANTAL: Egy ékiratos tábla Ur III-ból
elesének elemzése terén ért el. Picard továbbra is fenntartja azt a régi elméletet, amely lényegében minden adatot egyetlen ,,nagy" Boéthoshoz kapcsol, s egy mesternek tulajdonít két annyira különböző stílusú alkotást, 44 mint a müncheni ,,libát fojtogató kisfiú" és a mahdiai csoport. Bár igen nehéz a szóban forgó emlékek közvetlen tanulmányozásának lehetősége nélkül állást foglalni ebben a kérdésben, mégis úgy látszik, hogy ha a stiláris szempontból kiinduló megítélés ilyen végletes kontroverziát tesz lehetővé, akkor a legokosabb a feliratos adatok szolid alapján állva a szignatúrában megnevezett kalchédoni Boéthost azzal a mesterrel azonosítani, aki az i. e. II. sz. első felében működött. 45 Ezt a datálást a szoborcsoport stiláris jegyei is alátámasztják : ebben a korszakban mind az egynézetű kompozíció, mind az archaizálás és klasszicizálás, mind a részletek naturalizmusa helyet találhat. 46 A pálmaágat tartó, magát koszorúzó Erós típusának egyetlen ismeretes éremképi ábrázolása 47 éppen kalchédoni Boéthos működésének idejében, 48 az i. e. II. sz. egy közelebbről meg nem határozott évében kibocsátott athéni tetradrachmákon tűnik fel. Az athéni tetradrachmák hellenisztikus, ún. új sorozatának mellékképeit az érmeken nevüket feltüntető tiszteletbeli hivatalnokok elsője határozta meg. 49 A közelebbről nem ismert APOHOE kollégiához hasonlóan közismert ábrázolást választhatott jelvényéül. Ez mindenesetre arra vall, hogy Athénben az i. e. II. sz.-ban már ismert volt Erós ,,Enagóniosnak" az a típusa, amelyet a mahdiai szoborban csaknem azonos, mindössze a lábtartásban eltérő formában látunk viszont. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a mahdiai hajó Peiraieus kikötőjéből futott ki, s rakományának legnagyobb része kétségtelenül attikai eredetű, 50 elkerülhetetlen az a feltevés, hogy a szóban forgó bronzszobor eredeti helyét Athénben tételezzük fel. Több adat bizonyítja, hogy Athénben Erósnak, a versenyek és az atlétika isteneként való tisztelete elterjedt volt, 51 sőt a hagyomány szerint először itt kapott állandó formát. 52 Az éremképen ábrázolt szobor, valamint Boéthos Erósa, a palaistra színterét jelző hermával, nem is állhatott másutt, mint gymnasionban, mégpedig a jelek szerint Athén egyik gymnasionában. Kóma védnöksége alatt 44 P r a s c h n i k e r, C. : id. m. 21 : ,,Es gibt kaum zwei Werke, die stimmungsmassig und formal so verschieden sind wie diese beiden. Beim Ganswüiger kräftiges, originales Leben, köstlicher Humor, bei Mahdia. klassizistische, gezierte Langweile." 45 A lindosi felirat idejében, i. e. 190—185 között Boéthos már a proxeniával megtisztelt elismert mester, a délosi felirat pedig arra vall, bogy IV. Antiocbos szobrát 1(57 és 104 között készítette. Lipp old, G. : Griech. Plastik/(1950) 352 ; Rump f, A. : OJh 39 (1952) 86 kk. A mahdiai csoportot az i. e. II. sz.-ra teszik Merlin — Poinssot, Krahmer, Lullies, Lippold és mások. 46 K r a h m e r, G. : N. G. G. 1927, 63 k. ; L u 11 i e s, R. : Die Tvpen der gr. Herme. (1931) 50. 47 B e u 1 é, E. : Les monnaies d'Athènes. (1858) 222 kk. ; P o o 1 e : BMC Attica. (1 888) 338 sz. 39. tábla. Vö. : Furtwängler, A. : Roscher ML I (1884 — 86) 1344 ; W a s e r : RE VI (1907) 519 ; C o 11 i g n o n, M. : Dar.-Sagl. Diet. I. 1597. Az éremkép ábrázolását Beule Erósnak, R. e i s c h (RE I 836) agonisztikus attribútumokkal ellátott Erósnak, Schreiber (Roscher ML I 107) Agónnak mondja. 48 Head, B. V.: BMC Attica. (1888) XLV k. ; Seit man, Ch. : Greek Coins. (1955) 262. 49 S e 11 m a n, Ch. : id. m. 262 k. 50 Merlin, A. — P oins s o t, L. : Mon. Piot i7 (1909) 29 kk. ; Lippold, G. : Kopien und Umbildungen. (1923) 71 ; R o s t o v t z e f f, M. : The Social and Economie History of the Hellenistic World. (1941) 745. 51 J u d e i c h, W. : Topographie von Athen 2 . (1931) 464, passim; Gr eif enhag e n, A. : Griechische Eroten. (1957) 58. Erós kultusz az Akadémiában: Plut. Sol. I 7, Vö. : Deubner, L. : Attisene Feste. (1956) 211. 52 Charmos által állított oltár : Paus. I 30, 1 ; Athen, XIII 609d. Vö. : Greifenh a g e n, A. : i. h. ; W a s e r : RE VI (1907) 492.
