Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 12.(Budapest, 1958)
CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Az alexandriai Sarapieion hellenisztikus kultusz-szobra
jén világosan kirajzolódó kerek körvonala és a fejtetőt övező szalag kétségtelenné teszik Sarapisként való meghatározását. Egyiptomi eredetét anyaga, és azok az alabástromból készült hasonlóan kisméretű Sarapis-fejek bizonyítják, amelyek kétségkívül egyiptomi lelőhelyről kerültek elő. 17 Míg azonban az alexandriai múzeum fejecskéin a szokványos homlokfürtöket találjuk, addig a budapesti példány homloka fölött középen elágazó, előbb fölfelé, majd erős ívben lefelé kanyarodó, lángnyelvhez hasonlító kettős fürt helyezkedik el, amely fölött két másik, valamivel kisebb fürt ismétli meg ezt a motívumot. Mivel magyarázható ez az eltérés ? Talán a szobrocskát készítő mester tévedésével, vagy egyéni ízlésével ? Ha a budapesti fejecske ezzel a sajátosságával páratlanul állna, akkor jobb magyarázatot aligha lehetne találni. Minthogy azonban a Sarapis-ábrázolások között nem egy olyant találunk, amely ezt a hajfürt motívumot szinte pontról-pontra megismétli, általánosabb érvényű magyarázatot kell keresni. A vizsgálat kiindulópontjául szükségesnek látszik az idevágó Sarapis-képek provizórikus, teljességre nem törekvő listájának közlése. 1. A sort a legelső biztosan datálható Sarapis-ábrázolás nyitja meg : IV. Ptolemaios Philopator (221—205) ezüst tetradrachmája (10. kép. Ch. Seltman : Greek Coins. 2. kiad. [1955] 243, Pl. LIX, 1 ; Roeder: Sarapis. R. E. IA [1920] 2426 ; Michaelis : J. H. S. VI [1885] 291). Sarapis és Isis mellkép, az előbbit a Zeustípustól csak a fej tetején látható kis Atef-korona, Osiris jelvénye különbözteti meg. A fej körül babérkoszorú, a homlok fölött a középről oldalra hajló lángnyelv-alakú hajfürt feltűnő élességgel van feltüntetve. 2. Az éremképhez technikában és korban közel áll a British Museum egy aranygyűrűjének bevésett képe ugyancsak Sarapis és Isis mellképeivel (F. H. Marshall : Catalogue of the Finger Rings. [1907] No. 95). 3. Fontos, és a Sarapis ikonográfia szempontjából eddig nagyon kevés figyelemre méltatott dokumentumok azok a hellenisztikus gemmák, amelyek szemköztnézetben, kissé elfordított fejjel mutatják be az isten mellképét. A legkiemelkedőbb, hegyikristályból készült példány a Metropolitan Museum birtokában van (12. kép. G. M. A. Richter : Catalogue of Engraved Gems. [1956] No. 146, régebbi irodalommal). A homlokfürtmotívum teljes azonossága mellett figyelemreméltó az alacsony, külső oldalán körülfutó levéldísszel ékes kalathos, a benne felhalmozott kalászokkal. Itt nyilvánvalóan kifejezésre jut a kalathos elsődleges, termékenységet jelentő értelme. A finom kidolgozású darabot Richter a III—II. sz.-i gemmák közé sorolja ; a levegőben repkedő hajfürtök a II. sz. elejére engednek következtetni. A továbbiak szempontjából megjegyzendő részlet a chitón széles, oldalt és elől szögletes kivágása, a bal vállon a köpeny egy részének jelzésével. 4. Karneol gemma, Berlin No. 1105 (11. kép. Furtwängler : Die antiken Gemmen. [1900] Taf. XXXIII, 28). A kalathos, a haj és a ruha formái az előbbivel megegyezők. Hellenisztikus. Mintázása az előbbinél kevésbé oldott, talán valamivel korábbi. 5. Karneol gemma (Furtwängler: id. m. Taf. XXXVIII, 43). Mint fent. 6. Karneol gemma, British Museum Cat. No. 570 (13. kép. Furtwängler : id. m. Taf. XXXVIII, 44). Stílusa közelebb áll a newyorki példányhoz. 7. Szard gemma a British Museumban, nyugodt kifejezéssel (Walters : Catal. Engraved Gems. [1926] No. 1781. Pl. XXIII). 17 A m e J u n g, W.: R. A. 1903. II. 190, no 4, 5. Fig. 3 — 4. Breccia, E.: Le rovine di Canopo. (1926) 63, No. 27. Tav. XXIX, 3. Breccia, E.: B. S. A. A. 26 (1931) 261, Tav. XXXV, 2.
