Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 12.(Budapest, 1958)
VARGA EDITH: Egy áldozati jelenet kozmogónikus vonatkozásai a Szépművészeti Múzeum egyiptomi sztélé-töredékén
vált halottét is 7G a démonok ellen. Gyakran késsel a kezükben ülnek és virrasztanak a holttest felett, 77 hogy elűzzék Séthet, aki közelít a halotthoz. 78 A Harris-papírusz szövege egy majmot a „Nagy Holttest" urának nevez, és felszólítja, hogy úgy őrizze az elhunytat nappal és éjjel, ahogyan Osirist őrzi minden nap Héliopolisban. 79 Az Osirisszá vált halott bárkáját négy majom emeli fel az Alvilágban, 80 akik ezáltal a négy Horus-fiú helyébe lépnek. Amikor pedig Osiris — illetve a halott — majom alakjában testesül meg, 81 nem csupán egyszerű átlényegülésről van szó, hanem a Nappal együtt történő újjászületésről a keleti horizonton. Mert a pávián — alvilági szerepét is beleértve — mindig megőrzi az ősistenek jellemvonásait, amelyek az egyiptomi vallásból jól ismert dualizmusban nyernek kifejezést. Szerepében egy kozmogónikus-filozófiai rendszer magva rejlik ; az egyiptomi gondolkodás kettős, de lényegét tekintve egységes alapból sarjadó és visszatérő szemlélete. A majom-formában elgondolt ősistenek a káoszt, az ősanyag négy negatív, ós a fennálló világ négy pozitív, állandó alkotórészét testesítik meg. 82 Hím- és nőneműek egyben, bennük rejlik a megszületendő élet minden feltétele, és kaotikus lényükben egymás mellett található a puszGilás és a születés. Ok nemzették a Napot, amely tőlük kapta teremtőerejét, ós hozzájuk tér vissza, ha alvilági útjára indul. A kaotikus erőknek alakjukban történő perszonifikálása a halál és az élet teljességét, egymásnak megfelelő folyamatát és párhuzamát fejezi ki. Jelen vannak a születésnél és az elmúlásnál, a napkelténél és a napnyugtánál egyaránt. Ők azok, akik reggel a teremtő istent köszöntik újjongásukkal, s ismét ők állnak őrt, késsel kezükben, Osiris mellett az Alvilágban. Közéjük akar tartozni az elhunyt a keleti horizonton, de szükségképpen hozzájuk száll le a Duatba halálakor. S a halottat, akár a reggeli bárkában, akár Osiris hajójában utazik, ők veszik körül. Eredetileg Négyesség formájában felfogott rendszerük 83 nem csupán a káoszt, hanem a belőle megformálódó világrendet is tartalmazza, s ez a kettős vonás a világban általuk működő erők dualizmusára utal. A szüntelen pusztulás és születés körforgását szimbolizálják ; a bennük megtérő tegnapot és a tőlük születő holnapot, a halált és a teremtést — Osirist és Rét. A budapesti sírtábla jelenetei sommázva a halál utáni újjászületés gondolatát tartalmazzák. A Ré-Harachti előtt áldozó halott Nyugatra tart ; ezt hangsúlyozza ki az Osiris-jelvény és az Imentet-jel. A két majom által körülvett napbárka viszont Keletre megy, a Jabtet-jel orientációja szerint. A majom-pár ithyphallikus volta is a teremtés aktusát idézi fel. Az esti napbárkát köszöntőkkel ellentétben a napfelkelténél megjelenő majmok — az esetek túlnyomó többségében — ithyphaliikusak. 84 76 Bissing, Fr. W.: Eine Affengruppe des Mantumehe aus Theben. ZÄS (38.110 — 111: 77 M a s p e r o, G. — Gauthier, H.: Sarcophages. II 90 k. 78 Daressv, G.: ASA XXI. 4. — Denderában négv majom kést tart : Mariette, A.: Dendérah. IV. pl. 78 k. 79 Mag. Pap. Harris VIII, 9-IX, 5. 80 C a p a r t, J.: A propos du cercueil d'argent du roi Chechonq. Chronique d'Egypte. 36 (1943) 197, fig. 28. 81 Lefèbvre, G.: ASA XXI. 52. Petosiris Inscr. 137. 82 Tehetetlenség, Tagadás, Végtelenség, Fénytelenség — Ősvíz, Levegő, Ég, Föld, = Spiegel, J.: id. m. § 292. — % J é q u i e r, G. (Les quatres cynocéphales. Egyptian Religion II (1934) 81.) HeU-ben az anyag örökkévalóságának emanációját tekinti. 83 S p i e g e 1, J.: id. m. § 222. 40. jegyz. 84 Már a Pyr. 502-ben megjelenik egy majom, amely phallosát elvonva, kinyitja az istennek az égi kaput. — Anionnak is két formája ismeretes ; a halottnak felfogott ősisten Mcdinet Habuban, és az ithyphallikus teremtő Amon Luxorban „Bika" melléknévvel (Sethe, K.: Amun § 111). A Duat-ban az ithyphallikus halott kelet felé fordul, előtte a napkorong (L e f é b u r e, E.: Les Hypogées Royaux de Thèbes. Paris, 1886 — 89. I. PI. 2.). Ismert motívum az Osiris-mítosz köréből.
