Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 12.(Budapest, 1958)

CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Az alexandriai Sarapieion hellenisztikus kultusz-szobra

15. Kolosszális szoborhoz tartozott az az 50 cm magas márványtöredék, amely az alexandriai szobrászat jellegzetes technikájával készült : a maszkrészt eredetileg stukkóval egészítették ki és élénk színezéssel látták el (17. kép. Breccia : Alexandrea ad Aegyptum [angol kiad.] 216, No. 52 ; Fr. Poulsen : Gab es eine alexandrinische Kunst? [1929] 48, Fig. 50). Kormeghatározása fénykép alapján igen nehéz. A fúró használata miatt leginkább a római kor jöhet tekintetbe, minthogy pedig a pupillák csak festéssel vannak jelezve, Traianus koránál későbbre aligha tehető. 16. Ebbe a korba tartozhat az a szintén nagyméretű, párosi márványból készült fej, amely az erős kiegészítések ellenére is kétségtelenül megállapíthatóan a jelen csoporthoz tartozik (19. kép. A ,

/Trustees of the British Museum" engedélyével itt közölt felvétel rendelkezésemre bocsátásáért köszönetemet fejezem ki D. E. L. Haynes úrnak, a British Museum Görög és Római Osztálya vezetőjének. A. H. Smith : Catal. Sculpt. British Mus. III [1904] No. 1527 ; képét közli Collignon : Histoire de la sculpture Grecque. II [1897] 309, fig. 158, továbbá Dickins : Hellenistic Sculpture, fig. 12.) 17. A fúró erős használata az i. u. IL sz.-ba utalja a richmondi gyűjteményben levő, és a kalathos, valamint a hajviselet miatt idetartozó fejet (Lippold : E.-A. 4940. Idegen testre helyezve !). Érdemes idézni Lippold véleményét, amely jellemző a kanonikus típus kizárólagos figyelembevételéből eredő előítéletekre : „Der aufgesetzte Sarapiskopf weicht namentlich im Stirnhaar vom üblichen Typus (Bryaxis) ab, geht aber kaum auf ein anderes Original zurück." 18. Rendkívül értékesek az egészalakos ábrázolások, első helyen az amsterdami Allard Pierson Museum bronzszobrocskája (20. kép. Van Gulik : Catalogue of the Bronzes [1940]. No. 58). AGulik által hellenisztikusnak mondott, alig 5 centiméteres, de igen eleven mintázású szobrocskát ebbe a csoportba sorolja a homlokba hulló fürtök hiánya, a fej jobbra fordulása, a vállak aszimmetrikus helyzete, valamint az a körülmény, hogy a Kerberos alsó testén a fénykép után ítélve nem fedezhető fel a kanonikus kép Kerberosára tekeredő kígyó. Az amsterdami kisbronz legfőbb jelentősége az, hogy kis mérete és ebből következő elnagyoltsága ellenére is fogalmat ad a mintaképül vett alkotás élénk, sőt szenvedélyes stílusáról. 19. A másik egészalakos szobor a paranythiai bronzlelet egyik darabjaként került a British Museumba (21. kép. Walters : Catalogue of the Bronzes. [1899] no. 276). A XVIII. sz,-ban ellenőrizhetetlen körülmények között talált és kerülő úton a múzeumba jutott lelet darabjainak összetartozását eddig még senki sem vonta kétségbe, s ennek alapján a Sarapis-szobrocskát is a korai császárkorba tehetjük. (Neugebauer, K. A. : Ber. VI. Kong. für. Archäologie. [1940] 423.) Sajnos, csak Reinach Répertoire-jában közölt (I, 186, 6) igen gyenge rajz áll rendelkezésemre, amely azonban lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az isten hajviselete nem a szokványos, hanem az itt felsorolt ábrázolásokhoz hasonló. 20. Hasonló hajviselettel bír az az egyébként is rendkívül érdekes és egyedülálló Sarapis-kép, amelyet a pompeji Isis-szentély falfestményei között publikált Olga Elia (Le pitture del Tempio di Isidé 20 k. Fig. 25). A „Sacrarium" nyugati falának képe sziklán ülve, jellegzetesen hellenisztikus pózban, balkezében sképtronnal és situlával, fején különös, aureolára és virágra emlékeztető dísszel, kígyók között mutatja be az istenséget. A festmény 63 és 79 között készült, s minden bizonnyal hellenisztikus előképre vezethető vissza. 21. Meg kell végül említeni, hogy a császárkori alexandriai érmeken ugyancsak megtaláljuk ezt a Sarapis-típust, elsősorban azok között a mellképek között, amelyeken a hajviselet részletesebb feltüntetése módot ad annak eldöntésére, hogy a kanonikus, vagy a jelen csoporthoz tartozó típusról van-e szó. Az utóbbiak túl-