Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 11. (Budapest, 1957)

RADOCSAY DÉNES: A kalocsai szarkofág töredéke

A KALOCSAI SZARKOFÁG TÖREDÉKE Domborművűnk egy nagyobb, fekvő téglalap alakú kompozíció töredéke. Bal harmadán függőleges mezőben szeszélyesen kanyargó, rovátkolt ágak közé fonódott három állatalak, jobboldalán félköríves záródású térben két álló figura látható. A cselekmény terét baloldalon oszlop, fent félkörívesen hajló sima párkány keretezi. E párkány hajlata által képzett mezőben alacsony fa ágain két madár ül — elrendezésük természetesen értelmes, optikai hatásuk a baloldali mező dekorati vitása val rokon. A faragvány sérülései közül a legsúlyosabb a két férfialak arcának elpusztulása. A baloldali indamotívumos mező felső részét egykor levésték s ebből következik, hogy a követ hajdan másodlagosan is felhasználták (7 — 8. kép). Irodalmunk a Kalocsáról származó faragvánnyal többször foglalkozott. Egyértelmű megállapítása szerint a dombormű stílusa francia kapcsolatokra utal, de nyugodt alakjainak zömök arányai helyi, magyar faragógyakorlatra vallanak.

1 E stiláris vizsgálatok mellett a kő eredeti rendeltetésének kérdéséről szó nem esett. A hajdani kalocsai székesegyházban betöltött szerepe nem volt tisztázott s részben ezért, de főleg stílusjegyei alapján kalocsai eredete is vitássá vált. Már első publikálója felfigyelt azokra a formai különbségekre, amelyek az akkor még a Kunszt érsek gyűjteményében őrzött dombormű és a székesegyházban folytatott ásatások során előkerült egyéb faragványok között mutatkoztak. Eoerk a kő hazai rokonai után kutatva szülőföldjét Pécsett sejtette.

2 Később Dercsényi feltételesen Somogy várról,

3 majd Horváth Budáról származtatta,

4 végül Gerevich ismét kalocsai eredetűnek vélte.

5 Keletkezésének ideje a XII. század közepére tehető. 1 Gere viohT, : Magyarország románkori emlékei. Budapest, 1938. 177. Itt esik szó a ruharedők nyugtalan kezeléséről, amelyben Gerevich a II. moissaci stílus utórezgését látja. A faragvány eredetére vonatkozólag Henszlmann említi, hogy Kalocsán a templom környékén ,,több szobrászati munkát találtak, melyeket már Kunszt érsek (1852 — 1866) gyűjtött," E területen Haynald érsek 1869-ben folytatott ásatásokat. Henszlmann I. : Magvarország ó-keresztyén, román és átmenet stílű mű-emlékeinek rövid ismertetése. Budapest, 1876. 76. A dombormű anyaga szürkés mészkő, mérete: 79 cm magas, 91 cm széles, 20—26 cm vastag. Leltári száma 55.1600. A harmincas évek végén a Történeti Múzeumból került a Szépművészeti Múzeumba. 2 F o e r k E. : A kalocsai székesegyház. Magyarország Műemlékei. IV, 1915. 51. 3 Dercsényi D. : A somogyvári Szent Egved-apátság maradványai. Budapest, 1934. 31. 4 Horváth H. : Budai kőfaragók és kőfaragójegyek. Budapest, 1935. 88. — Kampis A. : Könyvismertetés. (Horváth H. : Budai kőfaragók . . .) Magyar Művészet, XI, 1935. 315. Kampis Révhelyi Elemér közlésére hivatkozva említi, hogy írott forrásaink szerint a kalocsai érseki palota építésekor a barokk korban Budáról Kalocsára hajórakománnyal szállítottak köveket, régi épületek darabjait. így juthatott volna emlékünk Budáról Kalocsára. 5 Gerevich T. : id. m. 177.