Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 11. (Budapest, 1957)
KOVÁCS ÉVA: Corot képei Magyarországon
COROT KÉPEI MAGYARORSZÁGON A Szépművészeti Múzeum modern külföldi gyűjteménye nem nagy, de oly fontos alkotásokat is őriz, mint Courbet ifjúkori főműve, a Birkózók, vagy Manet Hölgy legyezővel című képe. A gyűjtemény Corot esetében oly szerencsés, hogy három különböző oldaláról mutathatja be a XIX. századi francia piktúra e vonzó mesterét. Időrendben első műve, az Itáliai emlék (50. kép) 1916-ban került a múzeumba. Heinemann müncheni műkereskedőtől vásárolta Petrovics Elek, a múzeum akkori főigazgatója, mint a mester működésének első feléből, 1840 tájáról való jellemző alkotását. Robaut hatalmas oeuvre-katalógusában a 646. számot kapta. 1904-ben még a Forbes-gyűjteményben volt. 1 A kisméretű (36x27 cm) kép előterében, tó partján, melyből csak kis sáv látszik, mint színpadi kulissza, magas törzsű, kerek lombkoronás fák emelkednek : középen és jobbra egy csoport, balról egy magányos, vastagabb fatörzs festői vonalban görbül középre. Elöl a tó partján élénken, bátor foltokkal odavetett kis alak lehajolva belenyúl a vízbe, a középső facsoport alatt két másik, közülük a jobboldali készül a fára mászni. A fák törzsei között magas tájszínpadra látunk, melyet jobbra egy kupolás, és egy nagytömegű, tornyos épületből álló csoport zár le. A képecske kis mérete és a tájat alkotó kevés motívum ellenére is sejteti a szálakat, melyek a mester művészetét, aki maga is még a XV III. század végén született, a klasszikus francia tájképfestészet hagyományaihoz fűzik. A kompozíció tagolása, ünnepélyessége mentes még a későbbi Corot-tájak bensőséges hangulatától, mely a barbizoni tájfestők rokonává teszi. A kép témája, az olasz táj pedig a francia művészek hagyományos Itáliába zarándoklására utal. Ez az út azonban a XIX. századi művészek közül már csak nála lényeges motívum. Az Itáliai emléket Robaut az 1845—50 közötti időre datálta, mely azt jelentené, hogy valóban ,,emlék", vagyis régebbi vázlat, vagy csak egyszerűen emlék alapján visszaálmodott képe egy olasz tájnak, ahol a művész valaha járt, s amilyet valóban festett élete végéig. E viszonylag kései datálásnak ellentmond a legkorábbi olasz vedutákkal rokon, még rajzos, kontúros klasszicista felfogás és a puha, de plasztikus felületkezelés, különösen a kép hátterében. A kérdés eldöntését némiképpen elősegítheti az ábrázolt vidék meghatározása, melyet a háttérben látható épületcsoport segítségével kísérelünk meg. Három olaszországi útja közül az első kettő lépésről lépésre követhető, nemcsak az ott készült képek, hanem levelek és feljegyzések alapján is. A középső (1834-ben) a mi szempontunkból elesik, mert ekkor Firenzében, Genuái Souvenir d'Italie vagy Les chercheurs de nids. o. v. 36x27 cm. Ltsz. 364. FL Robaut, A.: L'oeuvre de Corot, II. Paris, 1905. 646. sz. — Külföldi mesterek a XIX—XX. századból. Szépművészeti Múzeum. Budapest, 1956. Kat. 19. sz.
