Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 11. (Budapest, 1957)
RADOCSAY DÉNES: A kalocsai szarkofág töredéke
hausenből származó VII—VIII. századi sírkövén egy profilba állított lándzsás, paj" zsos lovas alakja jelenik meg. 30 Végül említsük újra Szent András skót szarkofágját két szélén a dekoratív két mezővel s középen Dávid király történetének jeleneteivel. Sorba állíthatók-e a felsorolt emlékek, mint valamifajta előrevezető út mérföldkövei? Stilárisan, kompozicionálisan aligha. Tartalmilag azonban — ha a fejlődésvonal ma még tisztázatlan is — az elhunytat ábrázoló, vagy az elhunyt világi életére utaló sírkövek csoportja a biblikus-szimbolikus tematikájú emlékektől világosan válik el. S nem kétséges, hogy az előbbi csoport formai sokszínűsége ellenére, világi hangú tematikájával, a műfaj keretei között új mondanivalójával a XI—XII. századi fekvőalakos sírkőtípus megszületését készíti elő. 31 Az első fekvőalakos emlék a XI. század végén készült s az új forma rövidesen elterjedt. A biblikusszimbolikus sírkövek fejlődéstörténete ezzel zárófejezetéhez érkezett. De elemei még továbbélnek, ahogy erre II. Kelemen pápa XIII. századi bambergi szarkofágján Krisztus alakja figyelmeztet. Az emlékmű fedőlapjára az elhunyt fekvő alakja került, két hosszoldalán az erények, egyik keskeny oldalán az ülő Krisztus, másik keskeny oldalán pedig a pápa halálának jelenete látható. 32 E fenti fejlődésmenetből kalocsai domborművűnkre vonatkozó világos következtetések vonhatók le. A ravennai szarkofágok egységes művészeti-ikonográfiái állásfoglalása után a VII—IX. század síremlékművészetét olyan ellentétek jellemzik, mint a bordeaux-i szarkofág legegyszerűbb vallásos szimbolizmusa, mint a hallei sírkő profán hangja (mégha pogány emlék is), vagy mint a calvi-i kő antik reminiszcenciái. S ha a XIII. század eme előzmények után még szükségesnek érzi egyezséget kötni realizmussal és biblikus hagyománnyal is — egy tumba, oldallapjain Krisztus alakját és egy pápa halálát jeleníti meg, — akkor és éppen a Szent András szerkezeti, valamint a calvi-i sírkő ikonográfiái példája nyomán nem meglepő, hogy kalocsai szarkofágunk a maga módján a középkori síremlékek újfajta típusát állítja elénk. S típusa nem is valamifajta vakmerő újítás eredménye. Ábrázolásának tartalma jól illeszkedik előzményeihez, kompozíciójának két ösztönző forrása világosan áll előttünk : Szent András szarkofágjának szerkezete és a román timpanonok egy népes csoportja. A művész újítása két ismert és másutt is alkalmazott forma egyesítésénél nem volt több. Ha igazolható lenne, hogy domborművűnk baloldali alakja a donátort jeleníti meg, vagy valószínűsíthető lenne, hogy a donátor a kő elpusztult jobboldalán térdelt, akkor nyilvánvaló a következtetés : a donátor az elhunyt volt. Ez esetben kalocsai faragványunk egy kompozícióba vonva össze tenne eleget a biblikus téma és a halott megjelenítése kettős igényének. A szarkofág a síremlékszobrászat tartalmi-tematikai átalakulásának határmesgyéjén áll, a régebbi és az újabb törekvés ideiglenes egyensúlyának ritka példája. RADOCSAY DÉNES 30 Panofsk y, E. : Die deutsche Plastik des elften bis dreizehnten Jahrhunderts München, 1924. I. tábla. 31 A fekvőalakos sírkövek formai megfelelői és valószínűleg előkészítői a fülkékbe helyezett egészalakos ábrázolások. Példaként a regensburgi dóm északi kapujánál a falba épített három domborművet (1048 —1064), vagy a pécsi ún. Jákob sírkövet említjük. Az első fekvő alakos síremlék Sváb Rudolf sírlapja, röviddel 1080 után készült. Ezt követi a Wittekind, majd a Friedrich von Wcttin sírkő. — P a n o f s k y, E. : id. m. 14 —16, 81—84. — B e e n k e n, H.: Romanische Skulptur in Deutschland. Leipzig, 1924. 44, 46, 50 — 52. 32 S c h m i 11, O. : Ein Bamberger Engel. Städel-Jahrbuch I. Frankfurt am Main, 1921. 115 — 118. — Rietzens t ein, A. : Das Clemensgrab im Dom zu Bamberg. Münchener Jahrbuch der Bildende Kunst. N. F. VI. München, 1929. 216 — 275. — Hamann, R. : Das Grab Clemes' II im Bamberger Dom. Zeitschrift des Deutschen Vereins für Kunstwissenschaft. I, 1934. 16 — 36.
