Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 11. (Budapest, 1957)

RADOCSAY DÉNES: A kalocsai szarkofág töredéke

lője, a somogyvári madaras faragvány az arbei oszlopfőhöz, másik két emléke, a budai és kalocsai dombormű pedig a toulous-i iskolához kapcsolódott ; vagy ugyanitt kissé másként fogalmazva : maga dalmát kapcsolatokra utalt, de stílusa franciásnak bizonyult.

20 Tanulság, hogy kalocsai faragványunk stiláris forrása sem az olasz, sem a francia művészet körében nem határozható meg biztos határozottsággal addig, amíg e díszítési mód egész fejlődéstörténete széleskörű apparátussal nem tisztázott. Bonyolítja a kérdést a motívum magyarországi képviselőinek egymás közötti viszonya, megvizsgálandó majd : vajon e hazai emlékek egyazon törzs hajtásai-e? Kérdéses, vajon divatja nem érkezhetett-e egyidejűleg Itáliából és Franciaországból is? Bár a kalocsai és arbei faragvány közötti rokonság a Kalocsa és francia emlékek közötti kapcsolatoknál szorosabbnak tűnik, mégis e származás kettős lehetőségére figyelmeztetnek az egyidejű olasz és francia emlékeket összefűző sűrű rokonszálak. A capranica di sutrii lunetta indadíszével kapcsolatban az északi miniatúrák hatásáról esett szó,

21 a speyeri dóm két növónyfonadékokkal és állatalakokkal díszített ablakívének méltatása során a motívum szülőföldjét a XI. század végén Észak-Olaszországban vélték meghatározni,

22 a moscufói és cugnoli-i szószék fiatalabb rokonait a toulousi oszlopfőkben látták ; 23 — tudott tény, hogy a francia szobrászat a XII. század első felében hatott az olaszra, nyilvánvaló a szerkezeti és stüáris rokonság a saintes-i templom és a paviai S. Michèle oszlopfői között, egy félévszázaddal később az apuliai szobrászaton az angoulémei dóm homlokzatának hatása olvasható, s Angoulême és a bari-i dóm között a kapcsolatot növényindás motívumunk szemlélteti.

24 Kalocsai szarkofágunk az európai művészeti áramlatok eleven sodrában született. Fő elemeinek szerkezeti elrendezése, középső kompozíciója, kétoldali díszít ménye ismert, vagy általánosan elterjedt típust követ. Figyelmünk fokozottabb 20 Dercsényi D.: id. m. 26 — 27. — II o r v á t h H. : id. m. 88. — G e r eV i u L T. : id. ni. 142, 161, 170. A somogyvári Szent István megkövezése és a veronai S. Zeno egy vadászatot ábrzázoló sírkőlapja közötti kapcsolatról Dercsényi, D. : Contributi alio studio dei lapporti fia la plastica ungheiese nelPetà iomanua e quella dell'Ital'a settentrior

ale. Studi e Documenti Italo — TJngheiesi della R. Accademia d'Ungheria di Roma. Annuario IV. Roma, 1942, 67 — 68. A motívum előfordulá.'aiia : Berliner, R. : Die Bildwerke des Bayerischen Natioralmuseums. IV. Augsluig, 1926. 7 — 8. old., 6. kép. — S w a r z e n s k i, H. : Monuments of romanesque art. London, 1953. 53 — 54, 65. old., 202 — 208, 330-333. kép. — Frey, D. : S. Giovanni Eattista in Arte. Jahrluch des Kunst historisch en Institutes der K. K. Z. K. für Denkmalpflege. V, 1911. Beiblatt. 72. old., 64 — 65. kép. — C e s c h i, C. : La cattedrale di Bari nel suo nuo\ o aspetto. Bolletino d'Arte. XXIX, 1935 — 36. 120. old., 12. kép. — Lehmann— B r o c k h a u s : Die Kanzeln der Abruzzen im 12. und 13. Jahrhundert. Römisches Jahrbuch für Kunstgeschichte. VI, Wien, 1942—44. 283 — 284., 313 — 315. old., 253 — 254., 292 — 296. kép. — A u b e r t, M. — B e a u 1 i e u, M.: Description raisonnée des sculptuies du moyen-âge... (Musée National du Louvre). Paris, 1950. 29., 75. old., 16., 90 — 96. kép. — Kohlhausen, H. : Unveröffentliche fiühe deutsche Schmuck- und Minnekästchen. Zeitschrift für Kunstwissenschaft. III, 1949. 3—4. old., 3., 5. kép. — F r a n c o v i c h, G. : La corrente comasca nellascultuia romanica europea. Rivista del R. Istituto d'Archeologia e Storia dell'Arte. VI, 1937. 48. — W i r t h, K. A. : Beiträge zum Problem des ,,

Samsonmeisters". Zeitschrift für Kunstgeschichte. XX, 1957. 25-51. 21 L a v a g n i n o, E. : Il medioevo. Torino 1936. 341. 22 Kautzsch, R. : Der Dom zu Speier. Städel-Jahrbuch I. Fiankfurt am Main, 1921. 90. old., 4-5. kép. 23 L e h m a n n —B r o c k h a u s : id. m. 313 — 315. 24 F r a n c o v i c h, G. : id. m. 64, 89. A két díszítőeljárás között természetesen különbség is megfigyelhető. Az olasz kiegyensúlyozottabb, szabályosabb, a francia szövevényesebb, elevenebb.