Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 10.(Budapest, 1957)

HARMATTA JÁNOS: Két feliratos szaszanida gemma

Kétségtelen azonban, hogy ez az olvasat nem teljesen megnyugtató. Megfigyelhető elsősorban, hogy az egész felirat három világosan elválasztott egységre tagolódik, amelyet első pillantásra következő módon írhatnánk át : w

> H'n Hmtr y mgwy Itt mindjárt szembeötlik, hogy az Hmtr betűcsoportban az m és r után Horntól jelzett /y-knek az autográfián nyomát sem láthatjuk. Aligha helyes azután az is, hogy Horn az első betűcsoport utolsó betűjét, méghozzá egy ligatura utolsó elemét, a következő szó elejére akarja átvinni. Az íráskép helyes értelmezéséhez az a megfigyelés adhatja a helyes kiindulópontot, hogy a mgw ligatúra tanúbizonysága alapján ez a felirat a pârsly írás fejlődésének abból a korszakából származik, amikor a d, g, y, z, w jelei már egybeestek. Ennek figyelembe vételével a három betűcsoportot a következőképpen olvashatjuk : rsnwm'h zwtmtr y mgw y azaz Rasnmäh Züömihr i moy 'Rasnmäh Züdmihr a mágus'. Ebben az olvasatban csak a rSnwm'h név m-je bizonytalan némileg. Az '//-nak olvasott ligatúra jó párhuzamát láthatjuk egy másik berlini gemmán (No. 1537, V. t.), amelyen szintén a m'/v, szóban fordul elő. Ami a névalakokat illeti, a Rasnmäh név a zoroasztrikus naptár hónapneveivel képzett nevek sorozatába tartozik, s jó párhuzamait ismerjük az Äöurmäh, Däöfravardlnmäh és M ihr mäh nevekben.

9 A Züömihr névalak egy ritkább névtípushoz tartozik, azonban mindenesetre ismerünk két hasonló összetett nevet : Züöämäö

U) és Züdkird}

1 amelyekben első tagként szintén a züd 'gyors' szó szerepel. Rasnmäh Züömihr mágus gemmája tehát értékes párhuzamot nyújt vadkanábrázolásával pecsétlőkövünkhöz, és méginkább megerősíti azt a feltevést, hogy gemmánk egykori tulajdonosában, Farnbâydâôban szintén mágust kell látnunk. Hogy a vadkanalak a szaszanidakori gemmákon aránylag ritkán fordul elő, annak oka aligha lehet az, hogy a vadkan nem volt kedvelt ábrázolási téma, vagy hogy valamilyen kedvezőtlen képzetek tapadtak volna hozzá. A szaszanida művészetben a vadkan meglehetősen gyakori téma, s a névadásban pedig éppenséggel nagy szerepet játszanak a varäz 'vadkan' szóval összetett nevek. Ennek éppen az a magyarázata, hogy a vadkan alakja, mint Varhrayn egyik megjelenési formája, igen népszerű volt a szaszanida korban.

12 A vadkanábrázolás ritka előfordulása a szaszanida peesétlőköveken tehát más tényezőkkel állhat összefüggésben. A történeti forrásadatok szerint a királyi rendeleteket és a többi állami dokumentumokat olyan királyi pecsétgyűrűvel pecsételték le, amelybe vadkanábrázolás volt vésve.

13 Több örmény forrás említi is az ilyen gyűrű nevét : varazagir matani 'Ring mit Ebersiegel'.

14 A királyi dokumentumok érvényességét biztosító királyi pecséten a vadkanábrázolás jól érthető. A vadkan mint Varhrayn isten megjelenési formája egyben a királyság szimbóluma is volt. Ebből viszont az következik, hogy 9 Vö. Jus ti: Iranisches Namenbuch. 51. 81, 216. 10 J u s ti : id. m. 387. 11 Herzfeld : Paikuli. 180. 12 B e n V e n i s t e, E. — R e n o u, L. : Vrtra et Vr#ragna. Etude de mythologie indo-iranienne. Paris, 1934. 35. 13 Chri Stensen, A.: L'Iran sous les Sassanides

2

. Copenhague, 1944. 394. 14 Ld. H ii b s c h m a n n, H. : Armenische Grammatik. I. Armenische Etymologie. I. Leipzig, 1895. 244.