Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 10.(Budapest, 1957)
HARMATTA JÁNOS: Két feliratos szaszanida gemma
a vadkanábrázolásos pecsétlőkő vek igen előkelő rangot jelentettek. Prokopios egyik elbeszéléséből tudjuk, hogy I. Kavâô korában a szaszanida birodalomban senki sem viselhetett arany pecsétgyűrűt, csak ha a király adományozta neki méltóságjelvényképpen. 15 Ha az arany pecsétlők adományozása a szaszanida uralkodó részéről csak az előkelők legmagasabb rétegére szorítkozott is, az mindenesetre nagyon valószínűnek látszik, hogy egyrészt a pecsétlőkövek bizonyos méltósággal jártak együtt, másrészt pedig, hogy tulajdonosaiknak méltóságukba való helyezésükkor adományozták, s ha méltóságukat elvesztették, a pecsétet is elvették tőlük. Világosan mutatja ezt az egyik szír martirologiumban szereplő mágus esete, akitől a moybaö hivatalából való eltávolításakor pecsétlőkő vét is elvétette. 16 Mindezek alapján valószínű, hogy Farnbaydâô és Rasnmäh Züdmihr mágusok is gemmájukat hivatalba helyezésük alkalmával méltóságuk jelvényéül kapták. Természetesen a királyi hatalmat jelképező vadkanábrázolás csak ritkán szerepelhetett a mágusoknak adományozott gemmákon. Lehet, hogy a tárgyalt két gemmával kapcsolatban is valamilyen különleges és kivételes esettel állunk szemben. Gondolhatnánk többek között arra, hogy e vadkanábrázolásos gemmák tulajdonosai e méltóságjelvényüket közvetlenül az uralkodótól kapták, vagy hogy valamilyen, az uralkodóval szorosabb kapcsolatban álló méltóságot töltöttek be, s ebben mint a királyi hatalom képviselői működhettek. Mint láthatjuk, a Szépművészeti Múzeum e gemmája rövid felirata ellenére is sokatmondó, sok problémát felvető tárgyi emléke a szaszanida birodalom fejlett állami és egyházi szervezetének. II „Lelt. sz. 55.193. Szaszanida mester. Gemma, lapján balra forduló férfiarc mellképpel. Az ábrázolás alatt és az arc előtt felirat. I. u. III—IV. század. M. : 2,02 cm ; sz. : 1,18 cm. Karneol. 1953-ban került az Iparművészeti Múzeumból a Szépművészeti Múzeumba, további adatok nem ismeretesek róla. Két darabból összeragasztva, kisebb csorbulásokkal." (Szilágyi J. Gy. közlése.) A gemmán ábrázolt férfimellkóp (vö. 5 a—»b kép) a mágusportrék jellegzetes vonásait mutatja, s így, hogy helyzetét a szaszanida pecsétlőkövek között közelebbről meghatározhassuk, érdemes összehasonlítanunk egy ismertebb mágusportrés gemmával. Válasszuk e célra Bäfarraynak, Mësan moybaójának gemmáját. 17 Ezen — akárcsak a többi előkelő mágus : Pâ/Say, Vëôsâhpuhr stb. gemmáján — magának a tulajdonosnak a portréját láthatjuk, amely (a lenyomaton) jobbra néző profilban, rangjának megfelelő díszes öltözetben ábrázolja. Fején gyöngyökkel, monogrammal díszített sisak (vagy süveg), diadéma, fülében hosszan lecsüngő fülbevaló, nyakában széles nyakék, hosszú haja öt fonatba fonva omlik le vállára. A szemöldök, bajusz és szakáll, a fül és az arc profilja finoman kidolgozott. A Szépművészeti Múzeum gemmájának ábrázolása ezzel szemben egészen sematikus ós elnagyolt, azonban a mágusportrék jellemző vonásait még megőrizte. Megtaláljuk rajta a süveget, a jellegzetes hajviseletet, a fülbevalót, a diadémának a fej mögött lobogószalagjai azonban már hiányoznak. A magas sisak helyett ezen alacsonyabb süveget 15 Prokopios I, 17 : èvravêa (sc. êv lieg aiç) yàg ovre baxxvMo) %gv Û> ovre t,á>vr\ ovre neo vrj ygrj d-at ovre äkfap ôrcpovv &é/niç, Sri u-r] èx ßa iXêcoç â^ioj&évri. 16 Holtmann, G. : Auszüge aus svrischen Akten persischer Märtyrer. AfKM VII/3. Leipzig, 1880. 65. 17 Ld. pl. H e r z f e 1 d : Paikuli. CXL t. 9 ; S a r r e, F. : Die Kunst des Alten Persien. Berlin, 1923. 57. 1., 18. kép.
