Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 10.(Budapest, 1957)

ESZLÁRY ÉVA: Meinrad Guggenbichler Vizitációjának Mária-szobra

mely a kifejezés közvetlen erejével párosul. Szobrunk jellege is az alpesi művészet egy bizonyos körére utal. A hagyományos elem erős érvényesülése a barokk felfogás és forma mellett arra mutat, hogy a birodalmi városoknak ós tartományi székhelyeknek nem volt közvetlen hatása szobrunk keletkezési helyének művészetére. A barokk eleven dinamizmusának megértése azonban arról tanúskodik, hogy közvetve érintették városi, illetve itáliai jellegű hatások. A hagyományos és az új elemnek ezt a sajátos egyensúlyát az Enns és az Inn közt elterülő vidék művészetében találjuk meg, mely nem kerül itáliai hatásokat sugárzó centrum befolyása alá, mint például Bécs környéke, és nem reked meg a későgótikus hagyományokban, mint Karinthia. Ezen a területen a városok még a XVII. század végén is falusias jellegűek, és nem szolgálnak fejedelmi udvarok állandó székhelyéül." A művészek egyházi intézmények, apátságok, kolostorok szolgálatában állnak, legtöbbször középkori környezetben dolgoznak, s műveik az alpesi későgótika remekei mellé kerülnek. A barokk művészet helyi arculatát kialakító Thomas Schwanthalernek és Meinrad Guggenbichlernek Salzburgban szerzett művészi tapasztalatai jelentik e vidék számára a közvetett városi hatást. A két összetevő a legharmonikusabban Meinrad Guggenbichler művészetében egyesül a XVII. század végén. Szobrai a nép által hagyományosan tisztelt, évszázadokon keresztül kedvelt szenteket jelenítik meg, míg az ellenreformáció szentjei idegen világot jelentenek számára. A középkori fafaragókhoz hasonlóan a kifejezés mélységét keresi, melyet az érzelmek barokk dinamikájával párosít. Tanultsága a helyi fafaragótradíciónak salzburgi, sőt H. Decker szerint bergamói elemekkel való kiszélesítését jelenti.

8 A Vizitáció középkorban kedvelt témájának barokk elevenséggel történő és egyben bensőségesen egyszerű ábrázolása szobrunkat Guggenbichler alkotásaival teszi rokonná. Technikai kidolgozása is kapcsolatba hozza a mester ceuvre-jével, ugyanis éppen azokat a jellegzetességeket mutatja, melyeket H. Decker Guggenbichler szobrain bergamói tanultságával magyarázható sajátosságoknak tart.

9 Ezek a sajátosságok : mély aláfaragással kiemelt formák alkalmazása hangsúlyozottabb térbeliség elérése érdekében, a szobrok vékony falúvá és könnyűvé tétele hátoldaluk kivájása által, de stabilitásuk megtartása mellett. Az egyes részletformák vizsgálata is egyre közelebb hozza szobrunkat Guggenbichler műveihez. A homlok felett széles, lapos hullámokban fodrozódó fátyol, és a ruha szövetének apró, sokszorosan megtört, a lábfejnél legyezőszerűen szétnyíló, élesszélű redői többek közt a berlini Deutsches Museum (25. kép)

10 és a st. wolfgangi Kereszt-oltár „Mater Dolorosa"-jához

1;L teszik hasonlóvá (24. kép). A szétterülő ruhaszegély alól kilátszó, aránylag nagy, hegyesorrú cipők még Guggenbichler oeuvre-jenek legklasszikusabb alkotásán, a locheni „Mater Dolorosa"^

12 is megtalálhatók (26. kép). A nyakat körítő kendők vagy ruharészek széles, dekoratív gallérrá keményítése szobrunkhoz hasonlóan megvan az egykori schleedorfi főoltár Szt. István vértanúján,

13 a st. wolfgangi Kereszt-oltár „Mater 7 Decker, IT.: Barock Plastik in den Alpenländern. Wien, 1943. 24. 8 D e c k e r, H. : Meinrad Guggenbichler. Wien, 1949. 11. 9 Id. m,, id. h. 10 Deutsche Skulpturen im Deutschen Museum. Berlin, 1930. 81. 11 Decker, H. : Barock Plastik ... 130, kép. 12 Id. m. 141. és 142. kép. 13 Decker, H. : Meinrad Guggenbichler. 42. kép.