Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 10.(Budapest, 1957)
ESZLÁRY ÉVA: Meinrad Guggenbichler Vizitációjának Mária-szobra
A szobor leltárkönyvünkben mint XVllI. századi osztrák mester alkotása szerepel. Provenienciája homályos, talán Bécsben került előző tulajdonosához. Szobrunk nem önálló kompozíció, mozdulatának csak egy neki megfelelő másik alak adhat értelmet. Ikonográfiái típusát vizsgálva nagyon valószínűnek látszik, hogy valamelyik elpusztult Vizitáció-csoport Máriája lehetett. Bal karjának köszöntő gesztusa, fejének és egész alakjának finom balrahajlása Erzsébet felé irányult. Arcának sugárzó derűje, a mosolyra nyílt ajkak a ,, Magnificat" 3 ujjongó hálájának tökéletes kifejezői. Tartásának bensőséges alázata, maga felé fordított jobbja az Annunciáció-kompozíciókból ismert és a ,, Magnificat" szövegében megismétlődő „ancilla Domini" gondolatot testesítik meg. Bár ez utóbbi gondolat és az üdvözlő gesztus rokonná teszi az Annunciációk Máriáival, az elfogódottság hiánya, a derűs biztonság mégis amellett szól, hogy szobrunk az Erzsébethez érkező s köszöntésére a ,, Magnificat" elragadtatott szavait válaszoló Máriát ábrázolja. Mária látogatásának erre a mozzanatára jó analógia a gyöngyösi ferences templom barokk kapuzatát koronázó szoborcsoport. 4 Mária alakjának szobrunkéhoz hasonló elmélyedésével ellentétben Erzsébet teljes lelkével vendége felé fordul. Valahogy így képzelhetjük el szobrunk párdarabját, Erzsébetet is Mária felé táruló karokkal és Máriára vetett tekintettel. A Vizitáció nem tartozik a barokk művészet kedvelt témái közé. A festészetben ugyan többször előfordul, leginkább Mária és Keresztelő Szent János életét bemutató ciklusok keretében, a szobrászatban azonban annyira ritka, hogy szobrunk ikonográfiái vizsgálatához is alig találtunk analógiát. Ez a bensőségesen egyszerű jelenet nem a barokk szobrászat témája, melynek Mária-ábrázolásaira leginkább az apoteozisszerű „Immaculata" típus jellemző. Ritka előfordulásában láthatjuk az okát annak, hogy a barokk szobrászatban, ellentótben a festészettel, nem alakul ki a Vizitáció-kompozíció új típusa, hanem elrendezésében a középkori hagyományt követi. Eszerint Mária Erzsébet jobbján, az előkelőbb helyen áll. A Mária-alak életnagyságnál kisebb méreteiből arra következtethetünk, hogy a Vizitáció csoport mellékoltáron helyezkedett el. Mária szóles és távolra ható gesztusa valószínűvé teszi, hogy nem az oltár középső szobrászati díszeként szerepelt az őt köszöntő, közvetlenül mellékomponált Erzsébettel, hanem nagyobb távolságra egymástól szegélyezték az oltár két szélét. Az oltár középső részét viszont ez esetben nem szobrászati dísz foglalta el, hanem a két egymással kapcsolatban álló szobor mögött semlegesen elhelyezkedő oltárkép. 5 A szobor mesterét az alpesi művészek körében keressük. Megokolttá teszi ezt faanyaga, a főleg az Alpesekben előforduló és az alpesi faragók által kedvelt cirbolyafenyő, 6 technikai kivitelezésének régi fafaragó-tradícióban gyökerező biztonsága, 3 Lukács, I. 46« 4 A szoborcsoport mestere Singer Mihály. Készülési ideje kb. az 1750-es évek. (Gyöngyös, Heves megye.) Aggházy Mária volt szíves figyelmemet femívni rá. 6 Ehhez az elrendezéshez analógiaként felhozhatjuk a kaisheimi egykori kolostortemplom főoltárának Angyali üdvözletét (1. Die Kunstdenkmäler vonBayern. Schwaben. III. Landkreis Donauwörth. München, 1951. 352. és 353.) és a stuhlenfeldi Mihály kápolna oltárának Angyali üdvözletét. (Österreichische Kunsttopographie. XXV. Die Denkmale des politischen Bezirkes Zell am See. In Baden bei Wien, 1934.59, 1. 61. kép.) 6 Szobrunk faanyagát Németh Kálmán volt szíves megvizsgálni. Az ő megállapítása szerint szobrunk az alpesi faragók által kedvelt, nehezen szuvasodó cirbolyafenyőből (pinus cembra) készült. Ezzel egybehangzó Greguss Pál xilotomus és Papp József dendrologus szakértői véleménye is.
