Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 10.(Budapest, 1957)

GERSZI TERÉZ: Két svájci rajz a XVII. századból

játékossága nyilvánul meg a hullámzó, kígyózó drapériák lendületében és a kunkorodó, önálló életet élő vonalak ornamentikájában, amely éppúgy a XVI. század folyamán kialakult új stílus, a manierizmus ismérve, mint az alakok arányaiban látható változás, a fejek sajátságosan manierisztikus rajza vagy a tónusok választékossága. Mindezen sajátosságok miatt emelkedik e jó minőségű rajz az 1600-as évek német rajzművészetének átlagszínvonala fölé és válik behatóbb vizsgálatra érdemessé. A három fentebb említett attribució közül kettő szerint a rajz a XVI. század második felében keletkezett és készítője a nagy mesterek működése utáni epigon korszak kismestereinek egyike. E régebbi vélemények egyoldalúan a rajz retardáns sajátságainak elemzése alapján alakulhattak ki. Pedig a rajz fejlődéstörténeti helyének pontos meghatározása szempontjából éppen a kialakuló barokkra utaló vonások vizsgálata a leglényegesebb. A kompozíció mesterének az a szándéka, hogy az alakot átmenetekben gazdag modellálással elevenné, életszerűvé tegye és mozgásának pillanatnyiságát érzékeltesse. E törekvések legmarkánsabb képviselője a XVI. század második felének német művészetében Tobias Stimmer volt, aki a kontraposztos mozgásábrázolás terén, valamint a fényhatások, a fény-árnyék ellentét alkalmazásával a barokk művészet előfutára. Az ő művészetéből indult ki a Bacchus diadalmenetét ábrázoló rajz mestere — Christoph Murer — aki Stimmerrel és Lindtmayerrel a XVI. századvégi svájci művészet legjelentősebb képviselője. Murer a 80-as évek elején feltehetően együtt dolgozott Tobias Stimmerrel a Baden-Baden-i freskók készítésénél.

3 Művészetük közös vonásaira már Sandrart felhívta a figyelmet ; Murerrel kapcsolatban a következőket írja : ,, . . . Hernach grössere Vollkommenheit zu erlangen, gereist, da er sich sonderlich zu dem berühmten Stimmer zu Strassburg gehalten, dannenhero ihre Zeichnungen einander ganz gleich und oft eine für andere erhalten worden".

4 Murer Stimmertől sajátította el az emberi alak heroikus ábrázolásmódját, az erőteljes, plasztikus formák rajzát, a mozgás karakterisztikus ábrázolását és a dekoratív pompát. Mindezek a sajátságok a budapesti rajzra is jellemzőek, amelynek legközvetlenebb analógiája Murernak Braunschweigban levő, Marsyas büntetését ábrázoló üvegablakhoz készült rajza (15. kép).

5 A két alak — Apollo és Marsyas — anatómiai típusa, fejformája, mozgásábrázolása, a kontúrok megszakítatlan rajza és a test plasztikáját hangsúlyozó lavírozás teljesen azonos a diadalmenet figuráiéval ; különösen szembetűnő a rokonság a kürtöt fújó faunnal és az őt közrefogó két ruhátlan férfi ábrázolásával (14. kép). A lobogó ruhájú, gyümölcsöt vivő két nőalakhoz (16. kép) Murer 1605-ben készült Kálváriát ábrázoló kompozíciójának a két oldalán látható nőalakjai állnak a legközelebb (17. kép).

6 A ruháknak hasonló hullámzása, csavarodása, ugyanez a tojásdad alakú arctípus, a szem, száj, orr, fül rajzának ugyanez a jellegzetessége figyelhető meg az 1608-ban készült Donaueschingenben levő üvegablaktervezet két allegorikus nőalakján is.

7 Murer rajzai közül az említetteken kívül a budapesti kompozícióhoz 3 B o e s o h, P. : Tobias Stimmers allegorische Deckengemälde im Schloss zu Baden-Baden. Zeitschrift für schweizerische Archaeologie und Kunstgeschichte. Bd. 12. 1951. 70. 4 Sandrart, J. : Teutsche Akademie. Hgb. v. Peltzer. 1925. 104. 5 Zeichnungen alter Meister im Landesmuseum zu Braunschweig. Hgb. v. E. Flechsig. Nr. 29. Jelzés : CM 1605. 6 B o c k, E. : Die Zeichnungen in der Universitätsbibliothek Erlangen. Frankfurt am Main, 1929. Nr. 1030. Jelzés : CM 1605. 7 Baumeister, E. : Zeichnungen alter Meister im Fürstlich Fürstenbelgischen Kupferstichkabinett zu Donauesehingen. München, 1920. Nr. 9. Jelzés: CM 1608.