Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 10.(Budapest, 1957)

GERSZI TERÉZ: Két svájci rajz a XVII. századból

KÉT SVÁJCI RAJZ A XVII. SZÁZADBÓL A Szépművészeti Múzeum rajzgyűjteményének számos, eddig még meg nem határozott német rajza között van egy Bacchus diadalmenetét ábrázoló kompozíció, amely 1931-ben a Hoffmann Edith által rendezett, régi német rajzokat bemutató kiállításon nürnbergi aranyműves munkájaként szerepelt (13. kép).

1 E feltehetően fémtálhoz készült, 370 mm átmérőjű lavírozott biszter tollrajz az Esterházy-gyűjteményből való, amelyben először mint Kulmbach, később mint Jost Amman művét tartották számon.

2 A diadalmenet résztvevői semleges háttér előtt frízszerűen körbe és egy síkban ábrázoltak. A többnyire ruhátlan alakok : férfiak, nők és szatírok szabadban vonulnak, a tájat a földfelszín egyenetlensége és néhány fűszál, növény érzékelteti. Az ivó, hordón ülő Bacchus kocsiját két ruhátlan szatír (az egyik szárnyakkal) húzza, a kik mögött dobverő férfi, előttük lobogó ruhájú, hátraforduló nőalak megy. (A nő feje nem látható, mert a rajzból ezen a részen hiányzik egy darab.) A hordón egy másik alak, egy kis szatír is ül, kezében zászlóval, amelyen kártya, korsó, kockák és perec, a vidám mulatság rekvizítumai láthatók. A kocsit Bacchus szent állata, a disznó és egy kezében társasjátékot tartó (és ráfújó ?) férfi követi. Utánuk gólyalábon járó alak, a népi mulatságok gyakori figurája lépeget, majd két heves mozgású, trombitát fújó férfi és hátán kecskét cipelő szatír következik. A menetnek aránylag legnyugodtabb alakja két, gyümölcsöskosarat, illetve tálat tartó nő, lobogó ruhában és a többiekéhez hasonló szőlőleveles fejdísszel. A sorban ismét muzsikálók — vonóshangszeren játszó férfi és kürtöt fújó szatír — következnek, akik mögött korsót és kanalat tartó férfi és vállán bőségszarut vivő nő lépdel. Végül már az ókori dionysos felvonulásokban is részt vevő és a Bacchusmenetek ábrázolásánál gyakori állatalak, az öszvér bandukol, hátán disznófejet tartó szatírral. Az egymás után menő, futó, ugráló, táncoló alakok ellentett irányú mozgása és a ruhák, leplek, szalagok lendületes rajza a témának megfelelő élénkséget, vidámságot és féktelenséget kitűnően érzékelteti. A rajz néhány jellemvonása, mint pl. a megszakítatlan körvonal és a testformák erőteljes plasztikája a düreri-holbeini grafikai hagyományra utal, amely a XVI. század második felében főként a kismesterek művészetében élt tovább. Más jellegzetességek viszont, mint az alakok energikus, karakterisztikus mozdulatmotívumai, valamint a belső rajzzal szemben erőteljesen érvényesülő lavírozás, amely a plaszticitás fokozásán kívül a pillanatnyi mozgás érzékeltetését is szolgálja és a rajzot elevenné, vibrálóvá varázsolja •— már a kialakuló új stílusra, a barokkra utalnak. A művészi fantázia 1 Hoffmann, E. : Német rajzok 1400—1650. Országos Magyar Szépművészeti Múzeum. A Grafikai Osztálv LXII. kiállítása. Bp., 1931. 282. sz. 2 Esterházy (E. 18.14).