Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 10.(Budapest, 1957)

GERSZI TERÉZ: Az Országos Szépművészeti Múzeum Története

Pyrker egri érsek olasz képgyűjteményének beolvadása és a nemzeti gyűjteményrész fejlesztése érdekében tett lépések a múlt század negyvenes éveiben. A két nagy közgyűjtemény egyesítésének és az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum alapításának részletes terve Pulszky Károlynak, az Országos Képtár igazgatójának nevéhez fűződik. Ő egészítette ki tervszerűen a Régi Képtár anyagát, megalapozta vásárlásaival a régi szobor- és freskógyűjteményt és megkezdte az Országos Képtár katalógusának elkészítésével a múzeum anyagának tudományos feldolgozását. A Múzeum egészének korszerű kialakítását, a gyűjtés, a kiállítások és a tudományos munka évtizedekre iránytmutató, nagyszerű munkáját Petrovics Elek, a múzeum 1914-től húsz éven keresztül volt főigazgatója folytatta kitűnő munkatársaival, Meiler Simonnal és Hoffmann Edithtel. Nagyvonalú, messzetekintő gyűjtőtevékenységüknek volt köszönhető — többek közt — a XIX—XX. századi külföldi rajzokból álló Majovszky-féle gyűjtemény megszerzése, a Modern Magyar Képtár tervszerű fejlesztése, a Régi és Modern Külföldi Képtárnak L. Costa, Palma Vecchio, Greco, Delacroix, Manet, Cézanne egy-egy mesterművóvel való gyarapítása. A múzeum történetének e legnagyszerűbb periódusában került sor a képtárak modern muzeológiai elvek szerint való átrendezésére és az Évkönyv megindítására. Ennek a lendületes fejlődésnek, amelynek eredményeképp a Szépművészeti Múzeum az ország egyik legjelentősebb kulturális intézményévé vált, a magyar kultúrpolitikának a fasizmus irányába való tolódása vetett véget. Petrovics Eleknek 1935-ben történt nyugdíjaztatása után, a múzeumi tudományos munka folytatódása ellenére is, a hanyatlás kétségtelen jelei mutatkoztak. Az a szűklátókörű, pártérdekeket szolgáló múzeumpolitika, amelyet az új főigazgató képviselt, végül is a Múzeum legértékesebb anyagát tette kockára 1944-ben, a gyűjteménj^ek jelentős részének külföldre szállításával. A múzeum egész anyaga 1947-ben került vissza régi helyére, csak akkor kezdődhetett meg a műtárgyak számbavétele, restaurálása, regenerálása, a kiállítások újjárendezése és folytatódhatott a háborús évek alatt abbamaradt tudományos munka. A történeti részt követő tanulmánysorozat élén a múzeum épületének terveiről, építésének fázisairól és a palota szerkezetéről Ybl Ervin írt cikket. Ezután az egyes gyűjtemények vezetőinek beszámolói következnek, amelyek az egyes osztályok ötvenéves történetét, a gyűjtemények kialakulásának, legjelentősebb kiállításainak és tudományos feldolgozásainak részletes ismertetését tartalmazzák, az osztályok anyagának leírásával és méltatásával. Az Antik Osztály, amely a nem hazai lelőhelyű ókori műtárgyak központi gyűjteménye, a XIX—XX. században létrejött állami és magángyűjtemények anyagából alakult. Legértékesebb részének, az Arndt-féle márvány ós terrakotta gyűjteménynek megszerzése Hekler Antal érdeme, aki az antik anyag bemutatása és publikálása terén is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Nagy jelentőségű volt 1934-ben az Egyiptomi Gyűjtemény megalakulása és az utolsó tíz évben a vázakollekció hatalmas gyarapodása a magán- és állami gyűjtemények anyagából. A Régi Képtár történetében az osztály három kiváló vezetőjének munkássága, Pulszky és Térey széleskörű gyűjtőtevékenysége és Pigler Andor kutatómunkája kiemelkedő jelentőségű. Fáradozásaiknak köszönhető, hogy a Régi Képtár a mai muzeológiai követelményeknek tökéletesen megfelelő reprezentatív kiállítással, tanulmányi gyűjteménnyel és a legmagasabb tudományos színvonalat képviselő szakkatalógussal rendelkezik. A Régi Szoborgyűjtemény, a Régi Képtárral ellentétben nem régi gyűjteményekből alakult ki, hanem céltudatos múzeumi gyűjtés eredménye. Pulszky Károly vásárlásain kívül, amelynek során 101 darabból álló olasz reneszánsz plasztikai gyűjteményt sikerült szerezni, Ferenczy István 1914-ben megvásárolt rene-