Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 10.(Budapest, 1957)

GERSZI TERÉZ: Az Országos Szépművészeti Múzeum Története

szánsz bronzgyűjtemónye (közte a Leonardo művészetéhez kapcsolódó ágaskodó lovon ülő harcos) és Petrovics Elek új szerzeményei révén alakult sokoldalú, az olasz és északi iskolák fejlődósét jól illusztráló kollekcióvá. Az anyag bemutatásának és tudományos feldolgozásának hatalmas munkája Meiler Simonnak és főképp az osztály vezetőjének, Balogh Jolánnak az érdeme. A Régi Magyar Gyűjtemény, amely a korai román kortól a késő barokkig hazai művészetünk emlékeit foglalja magába, 1934-ben vált ki a Régi Képtárból Petrovics Elek főigazgatósága idején. Ő szorgalmazta a régi magyarországi emlékek rendszeres gyűjtését és vetette fel a más közgyűjteményekben levő anyag átvételével a Szépművészeti Múzeumban való összpontosítás tervét. Ennek megvalósítására csak a 30-as évek második felében került sor Csánky Dénes főigazgatósága idején, aki a kutatók számára megközelíthetetlenné tette az anyagot és így csak a második világháború után kezdődhetett meg a régi magyar festészet és szobrászat monografikus feldolgozása. Az anyag nagyszabású kiállítás keretében való bemutatására az épület átalakítási munkálatainak elmaradása miatt mind ez ideig nem kerülhetett sor. A számszerűleg leggazdagabb gyűjtemény, a Grafikai Osztály anyaga, jelentőségében vetekszik a Régi Képtáréval. Legértékesebb részét szintén az Esterházy gyűjtemény anyaga alkotja, amely Delhaes István és Podmaniczky László metszetgyűjteményével és Majovszky Pál remek modern rajzgyűjteményével kiegészülve, a rajzművészet és grafika történetének minden fontos korszakát és sok nagy mesterét méltóképpen képviselő hatalmas kollekcióvá fejlődött. Nagysikerű kiállításait Térey Gábor kezdeményezését folytatva, Melier Simon, majd a Grafikai Osztályt negyed századon át vezető Hoffmann Edith rendezte, aki a hatalmas metszetanyag meghatározási munkáját és a külföldi rajzok tudományos szakkatalógusának előkészítését is magára vállalta. A magyar rajz- és metszetgyűjtemény, amely jórészt XIX—XX. századi anyagot ölel fel, éppen úgy túlnyomóan tudatos múzeumi gyűjtőmunka eredménye, mint a Modern Szoborgyűjtemény. Ez utóbbi lényeges gyarapodását és önálló gyűjteménnyé való fejlődését a Fővárosi Képtár szobor-, érem- és plakettanyagának beolvadása segítette elő, a Képtárnak intézményünkhöz való kapcsolásával, 1953-ban. A gyűjtemény zömét a nemzeti művészet emlékei alkotják, a modern külföldi szobrászat fejlődését csak töredékesen mutatják be egyes jobban képviselt korszakok és mesterek (pl. Rodin, Meunier). Hasonló a helyzet a modern külföldi festészet osztályának anyagával is, amelyben főként a XIX. századi osztrák, német és francia művészet fejlődése kísérhető nyomon. Az Űj Magyar Képtár az utolsó 150 év magyar festészetének emlékeit őrzi. A gyűjtemény, amelynek magját a Nemzeti Múzeum Képtárának a múlt században összegyűjtött anyaga alkotja, az 1920-as, 30-as évek folyamán Petrovics Elek nagyarányú, céltudatos gyűjtőmunkája eredményeként vált egyre sokoldalúbbá és gazdagabbá. Ugyancsak az ő érdeme volt a magyar művészet fejlődését bemutató első nagyszabású, korszerű kiállítás megrendezése is. A gyűjtemény a Fővárosi Képtár képeinek átvételével 1953-banjelentősen megnövekedett és igen szerencsésen kiegészült. Az új magyar művészet emlékeinek ez a központosítása is a már régóta tervbe vett, önálló Nemzeti Galéria megvalósulását siettette. A múzeum gyűjteményeivel foglalkozó cikksorozathoz csatlakozik a könyvtárról és segédgyűjteményekről (adattár, fénykép- és klisétár) szóló beszámoló. A kötet szövegrészét terjedelmes bibliográfia zárja le, a múzeum kiadványainak jegyzékével. 400 képtábla a tanulmányok szövegét nem értők számára is érthetően, legszebb darabjain keresztül mutatja be a félszázados évfordulóját ünneplő Szépművészeti Múzeumot. GERSZI TERÉZ