Radocsay Dénes - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 10.(Budapest, 1957)

GERSZI TERÉZ: Az Országos Szépművészeti Múzeum Története

AZ ORSZÁGOS SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM TÖRTÉNETE A budapesti Szépművészeti Múzeum, amely gazdag anyagával jelentős helyet foglal el a világ képzőművészeti gyűjteményeinek sorában, az elmúlt esztendőben ünnepelte fennállásának félévszázados jubileumát. Az évforduló alkalmából a Szépművészeti Múzeum kialakulását és fejlődését ismertető gazdagon, 400 képtáblával és 40 szövegközti képpel illusztrált jubileumi kiadvány is készült. A múzeum egészének, illetve az egyes osztályoknak történetével foglalkozó cikkek nem csupán regisztrálják az eseményeket, hanem történeti összefüggéseikben vizsgálva, értékelik is azokat. így válik csak igazán világossá, hogy a kedvezőtlen történelmi körülmények között mennyi nehézség leküzdésével, milyen súlyos áldozatokkal, bátor egyéni kezdeményezések és sokszor jóformán az egész társadalom összefogása eredményeként sikerült olyan sokrétű, gazdag gyűjteményt létrehozni, mint a Szépművészeti Múzeum. A bevezető tanulmány — Bacher Béla tollából — a múzeum ötvenéves történetére tekint vissza. Behatóan foglalkozik a múzeum kialakulásával, s hangsúlyozza, hogy a legtöbb nagy európai múzeummal szemben intézményünk nem gazdag királyi gyűjtemény anyagából alakult. A XVI. századtól nem volt királyi gyűjteményünk, a Habsburgok ugyanis műkincseink javát Bécsbe vitték. Gyűjtőszenvedélyüktől, amelynek nem egy ragyogó főúri gyűjteményünk esett áldozatul, a jelentősebbek közül csak az aulikus érzelmű Esterházyak tudták anyagukat megmenteni. Ez a XVIII. század óta alakuló sokoldalú, gazdag kép-, rajz- és metszetgyűjtemény, amely a múzeum külföldi anyagának ma is gerincét képezi, csak 1870ben került a magyar állam tulajdonába, az akkor létrejött Országos Képtárba. A körülbelül ezer darabból álló gyűjtemény olyan remekművekkel büszkélkedett, mint Raffaello Esterházy Madonnája, Rembrandt Öreg rabbinusa, Van Dyck Kettős arcképe, Tiepolo Szent Jakabja és Goya Köszörűse, hogy csak néhány egészen kiemelkedő alkotást említsünk. De nem maradt el kvalitásban mögöttük a rajzgyűjtemény válogatott kollekciója sem, Leonardo, Tintoretto, Dürer, Altdorfer, Rembrandt, Poussin remekműveivel. Szerencsésen egészítette ki e gyűjteményt Ipolyi Arnold nagyváradi püspöknek korai olasz képekből álló ajándéka, amelyet 1872-ben adott át az Országos Képtárnak. A másik jelentős közgyűjtemény, amely a Szépművészeti Múzeum alapját alkotta, a Nemzeti Múzeum képtára volt. Jóllehet anyaga nem vetekedhetett az Országos Képtáréval, alakulása, fejlődése jellegzetesebb amazónál és a hazai állapotokat hívebben tükrözte. Hazafias felbuzdulásnak volt köszönhető létrejötte, fejlődésén úgyszólván az egész nemzet vigyázó szeme őrködött. Társadalmi egyesületek mozdították elő gyarapodását, részben önkéntes munkával rendezgették, gondozták egyre sokrétűbbé váló, gazdagodó anyagát. Történetében nagy jelentőségű volt