Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 9. (Budapest, 1956)

MAJEWSKI, KAZIMIERZ (Varsó): Késő-helladikus terrakotta a Szépművészeti Múzeumban

KÉSŐ - HELLADIKÜS TERRAKOTTA A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN A budapesti Szépművészeti Múzeum antik osztálya őriz egy terrakotta-szobrocskát, amelyet 1914-ben Paul Arndt gyűjteményéből vásároltak ; ezzel szeretnénk az alábbiakban foglalkozni. Lelőhelye ismeretlen, hossza 0,102 m (1—2. kép).

1 A szobrocska ágyat ábrázol, amelynek négy alacsony lábán ívelt, eredetileg nyilván fából készült váz nyugszik. Az ágyon két erősen elnagyolt kidolgozású emberi test fekszik. Az egyiknek a feje letörött ; a másik fejének mintázása jellegzetesen késő-helladikus : orrát és szemöldöke ívét a két ujj nyomása formálta szkematikussá, szemeit kerek barna pontok jelzik. A hiányzó fejű alak mintázása hanyagabb, karjai és más anatómiai részletek egyáltalán nincsenek rajta jelezve. A másik, valamivel nagyobb alak bal karját szomszédja felé tárja ki, mintha át akarná ölelni : nyilvánvalóan férfi, a mellette fekvő alak pedig nő. Mind a fekvőhely, mind pedig a két test halványbarna sávokkal van festve ; ezek egy része az ágy hosszának irányában fut a halványsárga színű alapon, s valamiféle takarót látszik utánozni, amely a fekvő alakok lábát és a kerevet egy részét borítja. A testek alsó részének mintázása némiképpen emlékeztet a késő-helladikus III. periódusból származó berbati-i trónuson ülő emberalakéra,

2 amelynek lábszárai nincsenek egészen kidolgozva, hanem egybeolvadnak a trónszékkel, s azt a benyomást keltik, mintha a test alsó része takaró- vagy szőnyegfélével volna borítva, amelyen át csak a lábak körvonalai érzékelhetők. A budapesti terrakotta készítésének idejét a technikai kivitelezés és a stílus sajátosságai alapján a késő-helladikus III. periódusra tehetjük. Témája szempontjából a késő-helladikus szobrászatra vonatkozó mai ismereteink szerint csaknem egyedülálló.

3 Ugyanakkor egyes részleteinek ikonográfiái és stilisztikai vizsgálata megmutatja, hogy sok közös vonása van a korabeli terrakotta-szobrászat más darabjaival, így elsősorban az ágy-ábrázolásnak van égei párhuzama. A zygouriesi ásatások során Biegen négylábú bútor agyagmodelljét találta meg, amelyet asztal modelljének írt le.

4 Persson ismerte fel, hogy inkább ágyról lehet szó.

5 Kulczycki 1 Nagy hálával tartozom Szilágyi János Györgynek, a Szépművészeti Múzeum Antik Osztálya vezetőjének, aki szíves volt megismertetni a terrakottával, hozzájárult annak publikálásához és a fényképeket rendelkezésemre bocsátotta. A darab első leírása : Oroszlán Z. : Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum antik terrakotta gyűjteményének katalógusa. Bp., 1930. 31, no. 6. ; megemlíti, mint publikálatlant M a t z, F.: Hdb. d. Arch. 4, Lfg. München, 1950. 293. Első reprodukciója: Szilágyi J. Gy.—C astiglioneL. : O. Szépművészeti Múzeum. Görög-római kiállítás. Vezető. Bp., 1955. II. tábla, 2. kép. 2 Bossert, H. Th.: Altkreta, Berlin, 1937

3

. 83 c. kép. 3 Egy publikálatlan párhuzamát említi Mat z, id. h., az athéni Vlastos-gyűjteményből. i Biegen, C. W. : Zygouries, a Prehistoric Settlement in the Valley of Cleonae. Cambridge, 1928. 206, fig. 196. 5 Persson, A. W. : The Royal Tombs at Dendra near Midea. Lund, 1931. 88, n. 4. 6* S3