Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 9. (Budapest, 1956)
KAPOSY VERONIKA: Jacob de Wit rajzai a Szépművészeti Múzeumban
Wit harmadik budapesti rajzán Krisztus feltámadásának jelenetét láthatjuk (36. kép). 5 A sziklasírjából feltámadt Jézus kis angyalok között emelkedik fel a felhők közé, az őrzésre rendelt katonák rémülten tekintenek fel a csodálatos látványra, a háttérben három szent asszony közeledik a sírhoz. Jézus átszellemült arca, méltóságteljes mozdulata, a katonák mozgalmas csoportjának elrendezése kiérlelt kompozíciót mutatnak. Valóban, Wit munkássága folyamán többször festette meg ezt a bibliai jelenetet. Elsőként a bécsi Albertinában levő rajzát említjük meg, 6 mely sokkal kidolgozatlanabb, vázlatosabb a budapestinél (37. kép). A kompozícióban is találhatók még hibák, melyek nagyrészt abból erednek, hogy a félköríves lezáródás kissé összenyomja a képet s ezáltal összezsúfolódnak az alakok. Jézus éppen csak felemelkedik a földről, lábával szinte érinti az előtte álló katonát, jobbjában zászlót tart, fejét is arra fordítja, baljával lobogó lepleit fogja. Körülötte az álmukból felriadt katonák kis csoportját látjuk. Az alakok térbeli elhelyezése még bizonytalan. Ügyetlen a sírkő lapjának felállítása is, melyet Jézus leplével, bal karjának és combjának vonalával párhuzamosan helyez el a művész. Az Albertina rajza valószínűleg megelőzte a stockholmi Nationalmuseum olajfestményét, 7 mely 1724-ben készült (38. kép). A festmény — amennyire a fényképen kivehető — oltárképnek készült, mert a félköríves keretelés nyomai látszanak rajta. A kép szerkesztésénél itt sem érvényesült még a budapesti akvarellre jellemző, fokozottabban hangsúlyozott vertikális törekvés. A bécsi rajzhoz viszonyítva bizonyos fejlődést azonban már láthatunk. Jézus jobban felemelkedik az alakok fölé, tartása ellentétes irányú, 5 Jelezve: «J. d. Wit invt», 432 X 251 mm. Ltsz.: 1894 — 267 — 13. Vétel útján került a Múzeumba 1894-ben. Sehönbrunner, J. — Meder, J. : Handzeiclmungen alter Meister aus der Albertina und anderen Sammlungen. Wien, 1896. No 1263. 6 Inv. No 10633, lavírozott tollrajz, 190 X 130 mm. A bécsi Wit-rajzokra vonatkozó adatokat és a fényképeket az Albertina igazgatóságának köszönjük. A bécsi és budapesti rajzokat Meder hozta először összefüggésbe. (Sehönbrunner, J. — M e d e r, J. : id. h.) 7 Collection de peintures du Musée National. Stockholm, 1926. No 699. Fényképét köszönjük a stockholmi Nationalmuseumnak. — Wit budapesti, bécsi és stockholmi feltámadást ábrázoló képeit, mint tipikus barokk kompozíciókat említi Hubert Schrade. (Schrade, H. : Ikonographie der christlichen Kunst I. Die Auferstehung Christi. Berlin-Leipzig, 1935. 345.) Schrade nem ismeri azonban Wit ikonográfiái szempontból igen érdekes Feltámadás képeit (közölve : Maanblad voor Beldende Kunst. 1930. 279., majd Catalogue des Nouvelles Acquisition de la collection Goudstikker. Amsterdam, 1930. No 85. ; Knipping, B. : De iconografie van de Contra-Reformatie in de Niederlanden. Hilversum, 1939. I. 242. Fig. 166.) hol a kép középpontjában az Ó- és Újszövetséget jelképező, egyik oldalán elszáradt fa áll. Alatta mintegy a válaszúton emberalak ül egy próféta és Ker. Szt. János között. A háttérben a bűnbeesés jelenete, az érckígyó történetének ábrázolása és Mózes a kőtáblával is megjelenik, végül a keresztrefeszített, majd a sziklasírjából feltámadó Jézus látható. Jézus alakja az Albertina rajzának Krisztusához hasonló beállítású. Ikonográfiái szempontból érdekes a feltámadás és triumphus közös képen való ábrázolása ; a barokk művészetben úgy szólván ismeretlen. A XVI. században egy Geoffroy Torynak tulajdonított metszeten láthatjuk ugyanezt az elrendezésében igen hasonló, feliratokkal ellátott és mellékjclenetekhen még gazdagabb ábrázolást. (Mâle, E. : L'art religieux de la fin du Moyen-Age en France. Paris, 1925. 285 — 6. Fig. 158). Schrade a feltámadás és triumphus közös ábrázolásának ezt a módját Luther tanításaival hozza kapcsolatba s ezt a nézetét támogatja, hogy az első ilyen ábrázolást az első Luther biblia (1533 — 34) címlapján fedezi fel. (Schrade, H.: id. m. 298 — 299.) A Biblia címlapján levő ábrázolás széles körben való elterjedését mutatja Franz Timmermann 1540-ből származó hasonló tárgyú képe (Katalog der alten Meister der Hamburger Kunsthalle. 1956. 154. No 586.) és Pierre Reymond zománc tálának ugyanilyen ábrázolása is (Marvin Chauncey Ross: Notes en enamels bv Pierre Reymond. The Journal of the Walters Art Gallery. 1939. II. 87 — 88. Fig. 12, 14. — A tálra Meiler Péter hívta fel figyelmemet.) — Wit hagyatékában két feltámadást ábrázoló kép szerepel. (Bredius, A.: id. m. 744. No 28; 746. No 72.)
