Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 9. (Budapest, 1956)

KAPOSY VERONIKA: Jacob de Wit rajzai a Szépművészeti Múzeumban

baljában tartja a zászlót, arcát sem fordítja teljesen félre, így arcvonásai is jobban megfigyelhetők. A sírkövet egy angyal támasztja meg s bár a kőlap elhelyezése a budapesti rajzon szerencsésebb, — ugyanis nem oly nagy méretű és mintegy talapzatul szolgál a felemelkedő Jézus alakjának — mégis azáltal, hogy Jézus testének vonala keresztezi a kőlap élét, a bécsi rajzhoz viszonyítva itt jobb megoldást talált Wit. A stockholmi festményen a katonák csoportja kibővült : három helyett öt alak szerepel. Az előtérben fekvő figura alkalmazásának gondolata még élt a művész emlékezetében, de itt már másképpen helyezte el. A bécsi rajzon a fejét jobbjára hajló férfi itt teljes alakban látható, karjára borulva alszik. Az előtér alakjai és a háttérből előretörő katonák arányainak egymáshoz való viszonya nem kielégítő ; a két csoport közötti viszonylag kis távolság nem indokolja azoknak kisebbítését. Mindezeket a kompozícióbeli változásokat, illetve az ugyanazon tárgyú kép szerkezetének felépítésében való fokozatos fejlődést figyelembe véve, úgy látjuk, hogy a legérettebb, s éppen ezért időben is a legkésőbbi a budapesti rajz. Ez az akvarell egyébként befejezettségével, precízen kidolgozott alakjaival, élénk színeivel —• a háttér világos kékjével összehangolt a fák és bokrok kékes-zöld lombja, az acélszürke ruházatú katonák testszíne vöröses-barna, a jobb oldalt álló katona virító piros köpenyt visel — szinte párdarabja a budapesti Angyali üdvözletnek, ami arra enged következtetni, hogy körülbelül egy időben, 1732-33-ban készülhettek. Ezt támasztja alá az az adat is, mely szerint Wit 1733. szeptember 20-án kelt levelében említi, hogy az amszterdami karmeliták temploma (Flansche Roomsche Kerk) számára festi Feltámadás című képét.

8 Hogy Wit a budapesti kompozíciót tartotta a legérettebbnek, bizonyítja, hogy még egyszer elkészítette akvarellben 1735-ben, egészen apró, lényegtelen változtatásokat téve.

9 A budapesti és az amszterdami Feltámadást ábrázoló vízfestményekhez kapcsolódik egy ugyancsak a Vries-féle aukción szereplő, fekete és fehér krétával rajzolt tanulmány, mely Krisztus fejéhez készült.

10 A raffaeli ideális szépségre törekvő fej, de maguk a Feltámadás-képek is mutatják, hogy Wit nemcsak a rubensi hagyományok folytatója volt, hanem az olasz festészet, nevezetesen Raffael köre, s talán leginkább a hidegebb, rajzosabb Guido Reni volt hatással művészetére.

11 Az említett Krisztus-fejet profilban is megrajzolta egy, a bécsi Albertinában levő lapján.

12 Ugyanezen a lapon néhány vonással háromnegyed-profilban (balra fordulva), majd ugyanilyen beállításban, de ellentétes irányba fordulva és teljesen kidolgozva a Louvre egyik rajzán látjuk a fejet ismét.

13 E három rajz minden bizonnyal egy 8 Alberdingk T h i j m, J. A. : Jacob de Wit. 1920. 258-9. 9 Jelezve : « J. de Wit inv ct f. 1735 ». Képe és leírása közölve Catalogue . . . van Gogh. No 906. Pl. XXV. 10 Catalogue . . . van Gogh. No 900. Pl. XXIV. 11 A budapesti és a Vries-féle amszterdami rajz rokonságot mutat Guido Reninek a bolognai San Domenicoben levő Jézus feltámadása című képével. — Hogy Wit Raffaelnek és körének művészetét ismerte, bizonyítja még egy az Albertinában levő, sírjából kilépő Jézust ábrázoló rajza (Inv. No 10.632), mely mása a vatikáni Loggiákat díszítő falképek egyik jelenetén szereplő Krisztus alakjának. A vatikáni falképeket pl. a Villamena — Bartoli-féle metszet sorozatból ismerjük. Wit, rajzán a mellékalakokat elhagyva, egyedül Jézus alakját rajzolta meg, s ugyancsak mellőzte a metszeten látható — valószínűleg az eredetin is meglevő Jézus vállára nehezedő sírkövet is. (A metszetet közli : S c h r a d e, H. : id. m. 262. 130. kép.) 12 Inv. No 10.6 30. 13 L u g t, F. : Musée du Louvre. Inventaire général des dessins des écoles du Nord. École Hollandaise. II. Paris, 1931. No 905 (23.148) Pl. LXXXII.