Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 9. (Budapest, 1956)
FENYŐ IVÁN: Fontebasso két ismeretlen rajza
a Carracci-műhelyből kikerült korai barokk festő, Giacomo Cavedone (1577—1660) műveinek tartották. Heinrich Bodmer Cavedone rajzművészetének szentelt cikkében néhány olyan rajzról is kimutatja, hogy a bolognai mester munkája, amelyeket Hadéin és Giglioli eddig nem kisebb névvel, mint Tiziano nevével hoztak kapcsolatba. 4 A Cavedone-rajzok összeállításánál azonban Bodmer az ellenkező hibába esik, mint az említett szakértők. Míg azok a barokk művész rajzait Tiziano műveinek vélték, Bodmer a két Fontebasso-rajzot sorozza a több mint száz évvel korábbi bolognai mester művei közé. Érdekes, hogy éppen ezeknél a rajzoknál említi tanulmányában Paolo Veronese nevét s a formák „majdnem settecento feloldottságáról" beszél velük kapcsolatban, majd arról, hogy egyfajta „Wahlverwandtschaft" vezette el Cavedonét a velenceiekhez. A két Szent Jeromos-rajzot tehát kiemeltük Cavedone rajzai közül és Francesco Fontebasso azonos tárgyú festményeivel hoztuk kapcsolatba. Fennáll a kérdés, miképpen helyezhetők el a rajzok a settecento-művész gazdag rajz-oeuvrejében. Az összehasonlításnál a művészettörténeti irodalomban publikált Fontebasso-rajzok közül az Albertina igen gazdag anyagára támaszkodhatunk. Rendelkezésre áll továbbá J. Byam Shaw érdekes és nagyon tanulságos cikke Fontebasso rajzairól, gazdag illusztrációs anyagával. 5 Giuseppe Fiocco kutatásainak itt is, mint az olasz művészet annyi más területén hervadhatatlan érdemei vannak. — A bolognai lapok az első összehasonlításnál főként technikában elütnek számos Fontebassorajztól. A kérdés behatóbb tanulmányozásánál azonban Byam Shaw fejtegetései vannak segítségünkre. Rámutat arra, hogy Fontebasso legtöbb rajza — s erre már korábban Giulio Lorenzetti is utalt —• nem előzetes tanulmánya valamelyik festménynek, hanem önálló műalkotásként jött létre. 0 A művésznek csak kevés rajza hozható közvetlenül összefüggésbe festményeivel vagy néhány karcával. Fontebasso rajzainak, a bolognai rajzoktól eltérően, legtöbbször tollrajz jellege van. Gyakran élénkíti a rajzot fehér fedőfestékkel s a fehér festék használata már igen emlékeztet a két Jeromos-rajz technikájára. A két rajz nagyon kvalitásos ugyan (magas kvalitásukat Mauceri és Bodmer is hangsúlyozzák), de sok más Fontebassorajz tiepoleszk könnyedsége és előkelősége mellett darabosak és kissé durvák. 7 Érdekes azonban, hogy ezt a felületesnek ható rajzmodort annál a néhány Fontebassorajznál találhatjuk meg, amelyeket Byam Shaw festményekkel vagy metszetekkel hoz összefüggésbe, mint ahogyan a bolognai rajzok is előzetes vázlatai a Szent Jero4 Werner Weisbaeh szintén rámutat Cavedonenak Tiziano művészetén való iskolázottságára. Die Kunst des Barock. Berlin, 1924. 44. — Cavedone színeinek velencei sugalatáról ír Giuseppe De Logu is. La Pittura Italiana del Seicento. Fiienze, 1939. 5 Beschreibender Katalog der Hand Zeichnungen in der Graphischen Sammlung Albertina Bd. I. Die Zeichnungen der Venezianischen Schule. Bearbeitet von Alfred StixundL. Fröhlich- Bum. Wien, 1926, 327 —339. sz. — Byam Shaw, J. : The Drawings of Frencesco Fontebasso, Arte Veneta. VIII, 1954. 317. — Scholz János new yorki gyűjteményéből publikál a L'Arte folyóiratban öt érdekes Fontebasso rajzot. Scholz, J. : Notes on drawings by Francesco Fontebasso. L'Arte, Luglio 1948— Luglio 1951. 40. — Osztjuk Scholz véleményét, hogy a düsseldorfi rajzgyűjtemény katalógusában 134 és 135 sz. alatt feltételesen Giacinto Brandi neve alatt szereplő rajzok is Fontebasso művei. V. ö. Illa Budde: Beschreibender Katalog der Handzeichnungen in der Staatlichen Kunstakademie Düsseldorf. Düsseldorf, 1930. — Nem fogadhatjuk el azonban Scholtz attributióját a new yorki Adolf Beckhardt gyűjtemény festményére vonatkozóan. A kép stílusa nem rokon Fontebasso művészetével. 6 Lorenzetti, G. : Rivista di Venezia. 1935. Aprile 146. és Byam Shaw: id. m. 318. — Ezért van a Fontebasso rajzoknak gyakran egész képszerű hatása. 7 Itt emlékeztetnünk kell Pigler Andor már idézett cikkének arra a hivatkozásai a, hogy nem sokkal Fontebasso halála után a bírálat a „crudezza"-t kifogásolta alkotásain. (Andrea Pasta, Pietro Brand ölese.) . 9 Bulletin 9. 109
