Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 8. (Budapest, 1955)
BALOGH JOLÁN: Árpádkori szobrokról. II. A szentkirályi lunetta
szintén egyéni jellegűek, távol állanak a külföldi típusoktól. Hazai emlékeken sem találunk hozzájuk hasonlót. Egyes kutatók ugyan összefüggést láttak a szentkirályi lunetta és a jáki szobrok között. De éppen ellenkezőleg nem kapcsolat, hanem éles ellentét mutatkozik a kettő között mind a szobrászi felfogásban, kompozícióban, mind pedig a fejtípusokban. A szentkirályi lunetta nemcsak a kompozíció tekintetében ritka jelenség, hanem ikonográfiailag is. A főalak a trónoló Krisztus-típust képviseli mind egészében, mind részleteiben : a jobb kéz áldást osztó gesztussal emelkedik fel, a baljában a Bibliát tartja, köpenye a klasszikus típus 28 szabályai szerint van elrendezve. Ez a Krisztustípus azonban csak meghatározott ábrázolási témákkal kapcsolatban fordul elő, nevezetesen a következőkkel : Kulcsátadás, Törvényadás, Deesis (Krisztus Mária és Ker. Sz. János között), Krisztus szentekkel, Maiestas Domini, Mennybemenetel, Utolsó ítélet. 29 A szentkirályi domborművön ilyesféle témákról szó sincsen. Krisztus nem is szentekkel jelenik meg, csupán két egyszerű hívővel. De ezekkel szoros közösségbe van egybekapcsolva, amelyet bensőségesen érzékeltet az alakok összezárása, a donátor-pár alázatos térdreborulása, a fejtartásokban kifejeződő vágyódó odaadás, a tekintetek rászegeződése a Salvatorra. 30 A franciskánus mozgalom hatására kimélyülő hitélet közvetlensége mutatkozik meg a domborművön. A szentkirályi lunetta régóta nevezetes a donátor-pár miatt is. Ebből a szempontból szintén egészen különleges jelentősége van. Magyarországon a donátor-ábrázol ás nem volt ismeretlen vagy szokatlan. Megtaláljuk már az esztergomi Porta speciosán Jób érsek és III. Béla király alakjaiban a XII. század végén. Tehát királyi és főpapi donátorok jelennek meg, de ezek is csupán a kapuzat fríz-szerű mezején, a tulajdonképpeni főkompozícióba nincsenek beleillesztve. Ezzel szemben Szentkirályon a donátorok nyilvánvalóan világi emberek, a helybeli birtokos-nemes család tagjai és mint ilyenek a templom alapítói és patrónusai. A társadalmi különbség óriási. De még nagyobb az ikonográfiái különbség. Az esztergomi lunettával ellentétben a donátorok szervesen bele vannak helyezve a kompozícióba, szorosan az ábrázolási témához tartoznak. A lényegbevágó változtatások mind a vallási, társadalmi átalakulást, mind pedig a művészi fejlődést beszédesen szemléltetik. A szentkirályi donátorok azonban még nem arcképszerüek, a fejek (20—21. kép) tipikusak, a kerek arcok, a kis kerek szemek ugyanolyanok, mint a Krisztusfejen. A szobrász a donátoroknak nem az egyéniségét, hanem a személyiségét ábrázolta, de ezt kitűnően és valószerűen. Éppen ez kelti fel a történeti érdeklődést és veti fel a kérdést : vajon kik lehetnek ezek a donátorok, akik ennyire közvetlenül jelennek meg életük nagy aktusában. Kétségtelenül valamelyik előkelő Vas megyei nemzetséghez tartozhattak. Az asszony divatos külföldi fejkendője is erre enged következtetni. Vasmegyében pedig a XIII. század második felében a Ják, Ákos, Monoszló, Gutkeled, Rátót, Hahót stb. nemzetségek emelkedtek ki, ők viselték a legfőbb megyei tisztségeket, 31 de rajtuk kívül is még számos birtokoscsalád 32 neve ismeretes, birtokaik határai is nagyjából körvonalazhatók. De sajnos Szentkirályra nézve nincsen közvetlen adat. Csupán 136028 Vö. Burger: op. cit. I. fejezet (S. 9—119.) : „Der aus Byzanz stammende antikisierende Typus des thronenden Erlösers." 29 Vö. Burger: op. cit. S. 151 — 203. 30 A báthmonostori dombormű témája látszólag hasonló, de mégsem ugyanaz, mert Jézus nem a trónoló Krisztus hagyományos típusában jelenik meg. 31 Reis zig, E. : Vas vármegye tisztikara a középkorban. Kőszeg, 1940. 10—12. 32 Wertner, M. : Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I—II. Temesvár, 1891—1892.; R e i sz i g E. : Vas vármegye nemes családai. Budapest, 1898. 544—547. — Magyarország vármegyéi és városai. Vas vármegye. Szerk. Sziklay J. és Borovszky S. ; Karácsonyi J. : Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I— III. Bp., 1900—1901. ; HI/1. Bp., 1901. 227.
