Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 5. (Budapest, 1954)

BIRÓ BÉLA: Markó Károly ismeretlen levele gr. Zichy Edmundhoz 1854-ből

mény, hogy Demidoff a háború kitörésekor az orosz állami kincstárnak egymillió ezüst-rubelt ajándékozott, amivel magára vonta a francia és piemonti vezető körök haragját. Markó tehát helyesen látta, hogy Demidoff múzeumlétesítési tervét a levél írása idején — amikor már küszöbön állt a szövetségesek krími partraszállása is — Elbában «nem fogadnák kedvezoen». 1856-ban a párizsi békével végetért a krími háború és a következő években felépítette Demidoff Elbán a Napóleon-múzeumot, de az öreg művész már nem festhette meg oda szánt képeit. Gyengülő szemmel, fogyatkozó erővel festegetett élete utolsó éveiben a csendes Appeggi-i villában és nem került sor a Zichy Edmund részére tervezett nagyméretű Szt. László-tájkép folytatására és befejezésére sem. A kép vázlata elveszett, valószínűleg tájképi környezetben ábrázolta volna László életének valamely jelenetét. Anyagi okok sem siettették a kép folytatását, a művész jövedelme ebben az időben meghaladta az évi 3000 scudit. Fiai ekkor már elkerültek hazulról, neje és leányai voltak mellette, — így halt meg 1860-ban, a nov. 18.-áról 19.-érc virradó éjszakán. Az elárvult Villa Appeggit Gherardesca később eladta Giovanni Dupré olasz szobrásznak, —• így tehát két neves művész emléke fűződik a Mediciek egykori hajlékához. Markó művészi hagyatékát, részben közadakozás útján a magyar állam szerezte meg a Szépművészeti Múzeum részére. Markó pontosan száz évvel ezelőtt írt levelének magyar nyelvű fordítását itt közöljük :

3 Méltóságos Gróf Úr ! A jelenlegi angol-orosz háború folytán már április eleje óta akartam Önhöz fordulni írásommal gróf úr, hogy kérésemet előadjam, valamint hogy ugyanakkor hírt adjak arról, hogy a «Szt. László»-tájképem, melyet méltóságod tőlem vár, már örvendetesen előrehaladt. Mindmáig nem írtam erről ; és ezen a napon, mely Szt. Lászlónak van szentelve, megragadom kellemetlen helyzetemben a tollat, vádolni kívánva magamat : hogy a méltóságodnak szánt festményen a kompozíción kívül nem haladtam tovább. Nem akartam a festményen dolgozni anélkül, hogy a kosztümökre vonatkozólag valamire ne támaszkodjam ; Geiger műve, melyet méltóságod szíves volt nekem Bécsben Waldstein gróf úrtól egyidőre megszerezni, lenne az egyetlen, amely számomra hasznos lehetne, még ha nem is törekszem annak szolgai követésére —• ámde a művet nem találtam meg Bécsben és azok, akik Pestről megígérték, hogy megszerzik, szintén nem küldték el nekem. Végre írt a fiam Pestről, hogy május végén bizonyosan megkapom egykori tanítványom, Ligeti útján, — de már júniusnak is vége van, anélkül, hogy kézhezkaptam volna. Kérem ezért méltóságodat, hogy ebben a zűrzavarban legyen segítségemre és Geiger művéhez hozzásegíteni szíveskedjék, még ha visszaszolgáltatás ellenében is, csak amíg a szükséges tanulmányokat elkészítem belőle. Szíveskedne méltóságod a Legendát is megkeríteni, amelyből a festmény tárgyát vette — mind az egyiket, mind a másikat különös kegynek tekinteném, mert a vágyam az, hogy Önnek olyan valamit alkossak, melyen — amennyire lehetséges •— a felületességnek semmiféle nemét se lehessen szememre vetni. 3 A levél német nyelven írt szövegét lásd a cikk francia nyelvű fordításában.