Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 5. (Budapest, 1954)

LAJTA EDITH: Szt. Szaniszló legendájának három jelenete

•ä letesse tett alattvalói előtt. A legenda szerint a szent püspök több ízben megfeddte a királyt, aki először javulást ígért, majd tovább folytatta régebbi életmódját. Egyre romlott a viszony a püspök és a király között, míg végül Szaniszló kiközösítéssel fenyegette meg az uralkodót. Boleszló haragjában elhatározta, hogy megöleti a püspököt. Szaniszló a városon kívüli szt. Mihálykápolnába vonult vissza, amikor a király parancsot adott testőreinek a gyilkosságra. A testőrök az imádkozó, szelíd püspök láttára meghátráltak s vonakodtak elkövetni a gonosztettet. Háromszor küldte a király a testőrcsapatot a templomba, de nem voltak képesek a tettet végrehajtani. A király végül felháborodva kiáltott fel : «O dégénères et ignavi ; feminae non viri ; pusillanimes, non milites ;»

9 majd kardot rántva maga rohant a püspökre és megölte. Első képünk a drámai cselekménynek ezt a pillanatát örökíti meg. A kép előterében fekvő katona az ijedtségtől esett el s ejtette ki kezéből a kardot. A középső, díszes ruhájú férfialak a király, Boleszló, fején korona, a karddal lesújtani készül. A baloldali pirosköpenyes, páncélos vitéz megvetően, elítélően néz rá. Ehhez a legendához kapcsolódik a másik két jelenet is. A második tábla egy, a püspök halála után bekövetkezett csodát ábrázol, a harmadik jelenet feltehetően a király közeledő halálát közvetlenül megelőző eseményt örökít meg. A legendának egyik változata szerint a királyt tettének elkövetése után VII. Gergely kiközösítette s így Magyarországra volt kénytelen menekülni. Itt állítólag a kutyák marcangolták szét. A király sorsát figyelemmel kísérő irodalmi hagyomány másik változata szerint Boleszló vándorlása közben Karinthiába került, ahol egy kolostorban vezekléssel töltötte hátralevő életét. Majd közeledni érezvén halálát, maga köré gyűjtötte a kolostor lakóit s bevallotta kilétét és bűneit. A harmadik tábla őszszakállas, idős férfit ábrázol: az élénk mozdulatokkal kísért hangulatról elképzelhető, hogy a király élettörténetének elmondása nyomán támadt. A táblaképek ikonográfiái megfejtése a mester körének, hovatartozásának, a táblák származásával kapcsolatos kérdéseknek megoldásához is támpontokat nyújt. A középkori Magyarország, főleg a Szepesség kapcsolata a lengyel királysággal közismert. A népszerű lengyel szent tisztelete Magyarországon is elterjedt. A Sigray-féle 1700-es canonica visitatio szövege két helységet is említ, ahol a templom Szaniszló tiszteletére volt szentelve : Pongrácfalván és Fridmanban (Frigyesvágás) 1700-ban még fennállott a Szaniszló tiszteletére szentelt oltár, ma már csak írott forrásból ismerjük őket.

10 A képek stíluskritikai vizsgálata is az Észak-Magyarországon dolgozó lengyel körre utal. A festményeken szereplő alakok arctípusai, a széles fejformák, eléggé durva vonású arcok, a második és harmadik tábla elő- és hátterének szervetlen kapcsolata, a kompozicionális felfogás rokon a kassai főoltár passiómesterének és a részben szintén Kassán dolgozó apostolvértanúságok mesterének műveivel.

11 A kassai főoltár passiómesteréről a művészettörténeti irodalom már régen említi, hogy lengyel iskolázottságú. Kapcsolatba hozták Jan Pollackkal is, aki tudvalevőleg lengyelországi működése után 9 Acta Sanctorum Maii Tomus secundus Die septima Maii 228. 10 Canonica visitatio Sigray 71 — 72 és 127. Széchényi Könyvtár, Fol. lat. 1265. 11

V. ö. pl. a szt. András vértanúságát ábrázoló képpel. Archacologiai Értesítő. XLIII, 1929. XXIII. tábla.