Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 5. (Budapest, 1954)

LAJTA EDITH: Szt. Szaniszló legendájának három jelenete

pirosköpenyes férfi, jobb kezét maga előtt tartja. Középütt, a kép mélyén tájképi háttérre nyílik kilátás : magas házak, majd hegyektől körülvett tó. Arany háttér az áttört, faragott díszítmény nyomaival. A harmadik tábla ágyában fekvő, népes csoporttól körülvett ősz királyt ábrázol (17. kép). Ágya gazdagon díszített sárga-sötétmintás brokát takaróval van borítva. Előtte fehér, feketecsíkos terítővel letakart asztalkán edények, serlegek, könyvek állnak. Balról vörösruhás, turbános férfi közeledik az ágy felé, kezében serleget tart. Az ágy baloldalán nyolc különböző rendű és foglalkozású férfialak áll. A középső, pirosruhás, sárgagalléros, zöldsapkás, szakállas polgár-típus baloldalán zöldköpenyes, páncélos, zöldsapkás lovag látható. Mindnyájan élénk, gesztikuláló mozdulattal kísérik a cselekményt. Balra a háttérben városkép, mögötte hegyektől körülzárt tó. A bal felső sarokban az aranyháttérben Mária fehér köpenybe burkolózó alakja látható, karján a gyermek Jézussal. Az aranyháttér fölött az egykori díszítmény mintája látszik. A mártíromság jelenetét Becket Tamás történetével azonosítani az első pillanatra kézenfekvőnek látszik. Becket Tamás (canterbury érsek, megh. 1170) halálát, az oltár előtti meggyilkolásának jelenetét gyakran ábrázolják a 15—16. századi művészek. Már a 15. század elejéről ismerjük a jelenetnek azt az ikonográfiái megoldását, mely később általánossá válik : a király (II. Henrik) katonái az oltár előtt, imája közben megölik a szent püspököt.

4 A középkori szentek életének legendás története olykor egymáshoz hasonló módon alakult. A Becket Tamás előtt 100 évvel élő Szaniszló krakkói püspököt is az oltár előtt, imája közben érte utói az erőszakos halál. A két azonos tartalmú ábrázolás megkülönböztetése nem egyszer problematikus volt. így pl. két, Michael Pachernek tulajdonított és a gráci múzeumban levő táblát Reichel mint szt. Szaniszló életének ábrázolását fogta fel.

5 A helyes megoldásra már Stiassny rájött,

6 majd Suida fejtette meg részletesen a táblák pontos tartalmi mondanivalóját.

7 A gráci táblák egyike Becket Tamás meggyilkolását ábrázolja a király katonái által, a másikon a szent holtteste fölött angyalok kara énekel. Ez a mozzanat pontosan kimutatható a canterbury érsek legendájában.

8 Annak ellenére, hogy az angol szent tisztelete NyugatEurópában meglehetősen elterjedt volt, északmagyarországi előbukkanása mégis nehezen lenne megmagyarázható. Alig feltételezhető, hogy hatása egészen a Felvidék valamely kis helységéig terjedt volna. Sokkal indokoltabb a Szaniszló-legenda nyomán elindulni és hazánkban a szomszédos Lengyelország nagy patrónusának tiszteletét feltételezni. Az első tábla kompozíciójának vizsgálata meggyőz arról, hogy a festő nem Becket Tamás halálát, hanem a Szaniszló-legendát ábrázolta. Szt. Szaniszló all. században élt, 1072-ben lett Krakkó püspöke. A lengyel király ekkor II. Boleszló volt, akit zsarnoki uralma és kicsapongó életmódja gyűlö4 Lásd pl. B a 1 d a s s, L. : Jan van Eyck. London, 1952. 12. Miniature of Hours of the Maréchal de Boucicaut : The murder of st. Thomas á Becket. 6 Reichel, A. : Zwei alttiroler Tafelbilder des Landes-Bildergalerie in Graz. Monatshefte für Kunstwissenschaft. II, 1909. 156. 'Stiassny: Zwei Werke Michael Pachers. Zeitschrift für bildende Kunst. VI, 1895. 26-27. 7 Oesterreichische Kunstschätze. I. Heft 3. Herausgeben von W. Suida XVII. Wien, 1911. 8 Jacobus a Voragiae: Legenda Aurea. La légende dorée. Traduit par M. G. B. Paris, Garnier I. 63.