Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 5. (Budapest, 1954)

AGGHÁZY MÁRIA: A Szépművészeti Múzeum néhány miniatúrás kódexlapja.

Ezeknek szerzetesfestői pedig természetszerűleg konzervatívok, csak elődeik nyomdokaiban akarnak járni, nem hajtja őket semmi szükséglet újítások kitalálására, mint a fellendülő világi irodalom termékeinek immár laikus illusztráló művészeit.

13 Az új stílus Franciaországban ez utóbbiak körében fejlődött ki. Olaszországban ezzel szemben nem az irodalmi élet alakulása hat serkentőleg a miniaturák stílusalakulására, hanem inkább a monumentális festészettel együtt fejlődik az is, és az újítás főleg Közép-Olaszországban éppen a liturgikus kódexben érvényesül. Bolognában viszont a filozófiai és jogi működéssel kapcsolatos.

14 Ez általánosan megállapított jelenségeket összevetve miniaturáink stílusával, azok keletkezési helyének megállapításánál tehát elsősorban Észak-Franciaországra kell gondolni. A számomra hozzáférhető analógiák sorát egy XIII. század végi Kelet-Angliából származó biblia nyitja meg a bécsi Nationalbibliothek tulajdonában. (Cod. 1105.) Az L iniciálénál a betű felépítése és a betűtestnek a meanderdísszel való tagolása egyezik meg a mi betűinkkel teljesen. Majd következik egy sor francia XIII. századi kódex ugyancsak a bécsi Nationalbibliothek tulajdonában, ahol a levéldíszek szerkezete, a betűszárak végein a levélindáknak spirálisba kanyarodása és abból elágazása mind megtalálható a mi antiphonale-lapjaink díszbetűin. Vannak azonban hasonlóak Belgium gyűjteményeiben is, analógia, továbbá egy ugyancsak dominikánus biblia a British Múzeumban kis méretű, amihez hasonlót tömegével készítettek a vándorló prédikáló barátoknak.

15 Végül Budapesten is van egy teljesen rokon díszű kis biblia a Széchényi Könyvtárban

16 (11, 13. kép). Megerősíteni látszik még a francia területre való lokalizálást az is, hogy — amennyire a rendelkezésre álló reprodukciós anyagból megállapítható — a fej- és arctípusokban, továbbá egyes alakok mozdulatának megkomponálásában (az Angyali üdvözlet angyala, az intő szózatot mondó Isten stb.), a néhol erőteljesebben érvényesülő fekete kontúrokban világosan érezhető még a színes ablakok klasszikus korának hagyománya.

17 A Szépművészeti Múzeum ismertetett ködexlapjai a rövidített, egyszerűsített, «modern» kótaírású liturgikus szöveg mellett szereplő konzervatív, régies miniaturákkal hű kifejezői koruk társadalmi viszonyainak. A külső tevékeny életre alakult szerzetesrend, mely ezeket használta, célkitűzései szerint a régi egyházi erőknek képviselője és hordozója az új intellektuális városi polgári rétegek körében. AGGHÁZY MÁRIA "Martin, H. : Miniature française XIII—XV. s. Paris, 1923. 10—11. 14 Dvorak, M. : Byzantinischer Einfluss auf die italienische Miniaturmalerei des Trecento. Gesammelte Aufsätze. München, 1929. 64—65. 15 H e r m a n n, J. : Beschreibendes Verzeichnis der ilium. Handschr. Bd. VIII, VIL 1. Englische und französische Handschriften des XIII. Jhdts. Leipzig, 1935. Taf. 5, 9, 18, 20, 21, 25 stb. — Gaspar, C. - Frederic, L. : Les principaux manuscrits a peintures de la Bibliothèque Royale de Belgique. I. Paris, 1937. Pl. 29, 32, a, b, c, 35. b, — M i 11 a r, E. G. : Souvenir de l'exposition de manuscrits français a peintures organisée a la Grenville Library. (British Museum) Paris, 1933. Pl. 14, 20. 16 Cod. lat. 100. Bartoniek E. : Codices latini medii aevi. Budapestini, 1940. pp. 93-94. 17 M i c h e 1, A. : i. m. 331. — H o u v e t, E. : Monographie de la Cathédrale de Chartres. Les vitraux. III. Pl. 227. L'Annonciation. I, Pl. color. V. — H u c h, R. : Farbenfenster grosser. Kathedralen. Taf. IX, XL