Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 5. (Budapest, 1954)
AGGHÁZY MÁRIA: A Szépművészeti Múzeum néhány miniatúrás kódexlapja.
Kódexlapjaink meghatározásához következő lépésül a dominikánus breviáriummal és antiphonariummal való összehasonlítás kínálkozott. A teljes megegyezés a használók körét már szűkre szabta. Gondolni lehetett volna még egyes, a dominikánus liturgiát követő lovagrendekre, de ezeket nem kötötte az arany mellőzésének szabálya. Lapjaink tebát dominikánus kódexből valók, mégpedig az 1290-es enyhített rendelkezések előtti időből. A terminus post quem-et viszont meghatározza az a tény, hogy liturgikus könyveiknek első mintapéldánya 1254—-1260 között készült Párizsban, de csakhamar őriztek ebből többes példányokat első házukban Toulouseban, majd Salamancában és Bolognában. 10 Miniaturáinkon az alakok zömök arányai, egyszerűségük, beállításuk, hajviseletük már a XIII. század második felében is hátramaradott, konzervatív stílust mutat. Ez a feltűnő jellegzetesség nyújt majd támpontot számunkra a keletkezési hely meghatározásához. Tekintetbe véve azonban emellett a teljesen kifejlett korális kótaírást és a dominikánus liturgia végleges lerögzítését a XIII. század közepére, miniaturáink festésének időpontját a XIII. század harmadik negyedére tehetjük. A lapok tartalmából közelebbi meghatározás nem lehetséges, mert a két szent (Agáta és Ágnes) általánosan tisztelt volt mindenütt, ez nem nyújt támpontot semmi helyi jellegzetesség megállapításához. A keletkezés helyének megjelöléséhez tehát csak a stílusanalógiát vehetjük segítségül. Lapjainkhoz hasonló stílusúakat keresve, francia területen találunk ilyeneket, éspedig Észak-Franciaországban, mely terület ezen a vonalon szoros kapcsolatot mutat Angliával. Igaz, hogy a dominikánusok fő működési helye Dél-Franciaország volt, de már a XIII. században vannak házaik északon, sőt Flandriában is, Angliában és Walesben pedig 1277-ben már 40 virágzó konventjük volt. 11 Miniaturáink színskálájának egyszerűsége, az uralkodó színek jellege, az ornamentikának ugyancsak egyszerűsége, körvonalainak felbontatlan simasága, az alakok teljes síkszerűsége, minden plasztikusságtól mentes megformálása szinte kizárttá teszi, hogy olasz keletkezési területre gondoljunk. A korai olasz levéldíszek mind gazdagabban karéjozottak, hosszabban elnyújtott lándzsaszerű hegyben végződnek, a betűk felületének mértani, vagy növényi díszei nem oly hajszálfinom, hanem kissé vaskosabb rajzúak. A francia XIII. századi miniaturák ragyogóan uralkodó kékjével viszont teljes a megegyezés, de nem a párizsi iskola fleuronné levélornamentikáját találjuk itt, sem az annyira jellemző francia tüskés csipkézetű gótikus indákat, és az uralkodóház számára akkoriban készült miniaturák figuráitól is távol állnak a mi alakjaink. A már kecsesebbé lett, megnyúltabb, fürtösfejű alakokkal szemben inkább ahhoz a csoporthoz látszanak közelállóknak, mely angol hatásra megtartja a figurák monumentalitását, a dekorációban pedig egyszerűbb jellegű a párizsi műhely termékeinél. Számos példánya van ennek az északfrancia emlékcsoportnak a különböző európai könyvtárakban és fődarabjáról a «Roman de la Poire»-hoz tartozó kör néven jelölik. 12 Jellemzője ennek, hogyneméri el a párizsi műhely finomságát, ami összefügg azzal, hogy nincsenek a legfelső uralkodó osztályhoz tartozó megrendelői. A nagyobb liturgikus könyvek a kolostorokban készülnek saját használatra. 10 Walz, A. M. : id. m. 105 sk. 11 W a 1 z, A. M. : id. m. 209. es 230. 12 V i t z t h u m, G. : Die Pariser Miniaturmalerei von der Zeit des hl. Ludwig . . . Lepizig, 1907. 88 sk. 161. sk.
