Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 4. (Budapest, 1949)
KÁLMÁN MÁRIA: A százéves «Birkozok»
méretű 7 Fürdő Nők pendantjaként szerepelt. Valóban, ez a párhuzam önként adódik a két mű jellegéből, s amit a kritikus kortársak írtak az egyikről, a másikra is jól vonatkoztatható. A Champs-Elysées lóversenyterén 8 , a küzdőtér gyepes mezején folyik a két életnagyságú, hatalmastermetű atléta mérkőzése. Feszültizomzatú, összefonódó tagjaik világosan elhatárolt, zárt körvonalat írnak a háttérre s egy szoborcsoport plaszticitásával domborodnak ki belőle. Küzdelmüket, mely közvetlenül a kép előterében játszódik le, a háttér dúslombú fái közt elhelyezett stadionról nézők serege figyeli, — alakjuk elvész a távlatban s alig több mint kis, kerek foltok sokasága. A közönség a háttér jobboldalát foglalja el, balra pedig alig kivehetően egy kastély négyszögű tornya emelkedik a sűrű fák koronája fölé. 9 A kép színvilágában, -— mely Sárdy Brutus gondos restaurálása folytán ismét visszanyerte eredeti frisseségét, — a zöld dominál, dús, erősárnyalatú zöld, ilyen a fű, kissé lazábban festve, halványabb átmenetekkel a fák lombja s még a nézők kis csoportja is alig válik ki ebből az alapszínből egy-egy apró, kék, sárga vagy vörös foltocskával. A zöld mellett az atléták testének barnás árnyalatai uralkodnak a képen, melyet a világos nyári ég fehérfelhős, kék felülete egészít ki. A kritika e képpel kapcsolatban, mint a Fürdő Nőkkel szemben is, igen szigorú volt, s nemcsak Courbet ellenségei, de barátai, művészetének méltánylói is sok elítélendőt találtak rajta. Téophile Gautier, kinek egyébként is az volt a véleménye Courbetről, hogy «mint egy dunai paraszt toppant a muvészetbe», így ír a képről : «Ami a Birkózókat illeti, őket a nagyobb hatás kedvéért, előzetesen meghengergették koromban és szénben. . .». 10 «Miért kell keresni a becstelent» kérdezte Boyeldieu d'Auvigny, — «visszataszito» kép, («répoussant») írta Horison-Déon és jelenlétét a Salonban megmagyarázhatatlannak tartotta.. 11 Ez utóbbi, szívesen megbotránkozó, felületes kritikusoknál többet mond számunkra Delacroix véleménye. 12 Naplójában e szavakkal emlékezik meg a Birkózókról : «A két birkózó a cselekmény hiányát mutatja és az invenció tehetetlenségét erősíti meg. A háttér megöli a figurákat s három lábnyira körül kellene vágni az egészet. 13 » Nem közömbös a Birkózókkal kapcsolatban Delacroix elemzése a kép pendantjáról, a Fürdő Nőkről sem. Utóbbiról így nyilatkozik : «A táj kivételes erőteljességgel van megfestve, de tulajdonképpen nem egyéb, mint nagybani fogalmazása annak a tanulmánynak, melyet a vászon mellett láthatunk ; következik ebből, hogy a figurák kívülről vannak belehelyezve és nincs is semmi kapcsolatuk mindazzal, ami körülveszi őket.» 14 Delacroixnak ezt az észrevételét ismétlik és fejlesztik tovább Courbet művészetének kritikusai s gvakran a Birkózókra is alkalmazzák, amit a Fürdő Nőkről most idéztünk. — És teljes joggal, mert valóban, a képen az előtér és a háttér, az emberek és a táj, a főszereplők és környezetük között vajmi kevés az összefüggés. Flajlékony modellálásával, merész rövidüléseivel, bravúros tónusmeneteivel, mint mesterségbeli teljesítmény 7 Birkózók mérete: 260X198 cm. 8 «Le courronement de l'arc de l'Étoile, entrevu au-dessus de la barrière de l'Hippodrome nous avertit que la scène se prétend moderne». — B éné dite, L. : id. mû. 48. 9 «. . . Les tours carrées d'un château». — Léger, L. : id. mű. 53. 10 Riat, G. : id. mű. 106. 11 B éné dite, L. : id. mű. 48. 12 Delacroix naplófeljegyzéseinek tanúsága szerint nagy figyelemmel kísérte Courbet fejlődését, nem egy müvét rendkívülien méltányolta, az Ornansi temetés előtt például — mint ő maga is írja, — órákat töltött. 13 Journal d'Eugène Delacroix. Paris, 1893. IL 160. 14 U. o. 159-160.
