Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 4. (Budapest, 1949)
KÁLMÁN MÁRIA: A százéves «Birkozok»
rendkívüli a két atléta megfestése, de jellemzően műteremben, műtermi megvilágításban készült munka a levegős, tágas mezőhöz, a plein-airben fürdő fákhoz, derült éghez, vagyis az egész háttérhez képest. Amit tehát Delacroix a Fürdő Nőkről mondott, a Birkózókra is méltán alkalmazható. A Birkózókat azonban, e sok gáncsoskodás ellenére, mégis, éppen disszonanciája, össze nem férő elemeinek találkozása teszi érdekessé, s Courbet életművének, illetve fejlődése egy szakaszának különösen jellemző darabjává. Plaszticitás és festőiség, ez az a két irány, mely feloldatlanul, Courbet sokszor nyers merészségével keveredik e műben. Monográfusai, különösen Meier-Graefe gyakran kitérnek e kettősségre s megállapítják, hogy Courbet életművében plasztikus és festői korszakok váltják egymást, de előfordul, hogy egyetlen műben érvényesül mindkettő. 15 — Bizonyos, hogy a festészeten belül «nem festoi», plasztikus tendenciák érvényesítése — épp úgy, mint a sokszor valóban túlzott méretek alkalmazása (és éppen a kis képek divatjának korában) — Courbetnek abból a kielégíthetetlen vágyából fakadt, hogy képei minél életteljesebbek, a teljes, eleven valóság erejével hatók legyenek. Ez volt legfőbb művészi becsvágya s ennek érdekében a valószerűbb, monumentálisabb hatás kedvéért nyúlt a plasztikus kiemelés eszközéhez. Meg kell említeni, hogy nem egyedülálló ebben a művészet története folyamán, hiszen nagy mesterek, sőt egész iskolák is hasonlóan gondolkoztak s talán elég, ha csak Michelangelo nevét idézzük itt, kinek beható tanulmányozása éppen a Birkózók kompozíciójáról jól leolvasható, bár más forrásokból is tudjuk, hogy Courbet Michelangelo művészetének nagy tisztelője volt. 16 Michelangelo mellett a spanyol festők hatottak rá — közülük is különösen Zurbaran — sa spanyol festészet iránti vonzódása •— mely merőben más indítékú, mint a kor divatos spanyolkultusza, vagy a barbizoniaké —• művészetének némely sajátságát érthetőbbé teszi. Nem érdektelen ezzel kapcsolatban a művészettörténet fejlődésének azt a vonalát figyelembe venni, mely Courbettól Zurbaranon keresztül Caravaggióig vezethető vissza. 17 Delacroix naplójában a fent idézettekhez még egy észrevételt fűzött, mondván, hogy Courbet képének elemzése a főtárgy és a járulékos elemek összefüggésének kérdéséhez vezet, melynek megoldása a legtöbb nagy festőnél hiányzik. 18 MeierGraefe Delacroix megjegyzéséből kiindulva megállapítja, hogy az említett összefüggés megoldása nem egy festő vagy festőiskola művészetében igen fejlett fokon állt már ugyanakkor, amikor maga a művészet degenerálódott, sőt a hanyatlást éppen e metódusok konvencionalizmusa, receptszerűsége jelentette — s Courbet-t jogosan szembeállítja velük. — Valóban, Courbet több képe, köztük a Birkózók, s a vele egy időben készültek esetében a mű szerves felépítésének, organikus összetartozásának átmenetileg, a fejlődés e fokán csorbát kellett szenvednie a plasztikus kiemelés érdekében, melynek érvényesítése a festő realista céljainak szempontjából itt a legfontosabbá vált. A Modern Külföldi Képtár új darabja, Courbet Birkózója tehát nem tartozik ugyan a nagy mester kiegyensúlyozott remekművei közé, mégis Courbet művészi fejlődésének, közelebbről annak a periódusának érdekes és jellemző darabja, 15 M e i e r - G r a f e, J. : Courbet. München, 1921. 18. «Die nach Plastik strebende Periode liegt also innerhalb der malerischen. . . Es wiederholt sich hier das Umgekehrte der Erscheinung, die wir bei den Porträts Davids und zumal Ingres' beobachten, die in die der Plastik zueilende Ausdehnung mehr oder weniger isolierte, malerische Tendenzen hineintragen». 16 Genthon I. : id. mű. 17-18. 17 Courbet hosszasan tanulmányozta a Louvre-ban Zurbaran egyik legszebb művét, «A püspök felravatalozasa» címűt. 18 Delacroix: id. mű. II. 160.
