Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 4. (Budapest, 1949)

DEVICH SÁNDOR: A Szépművészeti Múzeum Benedetti-képének szignatúrája

mely 1850-től 1855-ig kísérhető végig s melynek határköveiként nem kisebb alkotások, mint az 1850-ben festett Ornansi Temetés és az 1885-ben készült Műterem állanak. KÁLMÁN MÁRIA BARCSAY JENŐ RAJZAI A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN Barcsay Jenő az újabb magyar művésznemzedék egyik legértékesebb és a festői kérdéseket leginkább kutató festője. Művészete a szerkezet és a szerkesztés problémája jegyében fogant. Ennyiben folytatója az impresszionizmus feloldott felületi szépségei után a konstrukciót hangsúlyozó Nyolcak művészcsoport irányának. De míg ez az irány a látvány szépségét brutálissá torzítva modorosságba veszett, Barcsay hosszas és komoly kísérletező útján példamutató művészi eredményekhez ért el. Útja, ha néha visszakanyarodással is, de folyamatosan és logikusan vezetett arra a magaslatra, ahol most tart. Vaszary és Rudnay tanítványa volt, akiben Rudnay —• és rajta keresztül végeredményben Munkácsy — sötét tónusa súlyos, földízű rezonanciát keltett. Majd Párizsban és Olaszországban járt. Ott Cézanne és Picasso problémái, itt Giotto monumentális szépsége érintették. Ez időben készült képein és rajzain a színek éppen csak jelzésszerű síkját erős, a szerkezetet hangsúlyozó fekete ecsetnyomok vágják át : a szántóföldek barázdái, vagy egy parasztlány monumentális kontúrjai és nehéz ruhájának redői. Később az ábrázolásból eltűnt a szín és a reális látvány, csak a konstrukció fekete-fehér csontváza maradt meg. E szinte mértani szerkesztéstől az organikus szerkezet iránti érdeklődése vezette vissza a valósághoz. A csontok és az izmok konstrukciója van oly érdekes probléma, mint a geometriáé. Új stílusát — bátran elmondhatni, hogy most találta meg igazi hangját — az első Képzőművészeti Kiállításon, 1950-ben mutatta be. E rajzain — munkások, kubikosok, fej - és akttanulmányok — régi erényei új szépségekkel párosultak (27-29. kép). Súlyos alakjai monumentalitásuk mellett is emberiek s az újra felfedezett reális látvány gyengédsége szépíti meg őket. Új rajzstílusa — 1950 óta csak rajzolt— sokat fejlődött, gazdagodott, míg hosszas, elmélyült kutatás után elérkezett eddigi legnagyobb eredményéhez, a Művészeti Anatómia megalkotásához. Kívánatos, hogy Barcsay Jenő érett rajzművészete például szolgáljon a fiatal festőnemzedéknek, az emberábrázolás helyes útjának keresésében. PATAK

Y DÉNES A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM BENEDETTI-KÉPÉNEK SZIGNATÚRA JA Andries Benedetti flamand festő nagyméretű csendéletképe az Esterházygyüjteményből került az Országos Képtárba (30. kép). Az 1812-iki katalógusbanC. de Eleen műveként van nyilvántartva ; az Országos Képtár katalógusa pedig Abraham van Beyeren festményének tartja. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának 1924-es katalógusa szerint Gustav Glück állapította meg Andries Benedetti szerzőségét. A festmény restaurálás céljából 1952. decemberében került műtermembe. Minthogy a képfelület több helyen lazán tapadt a festővászonalaphoz, szükséges