Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 4. (Budapest, 1949)

DEVICH SÁNDOR: A Szépművészeti Múzeum Benedetti-képének szignatúrája

volt a képnek vasalása s ezt követően új vászonra való húzása. Ennek megtörténte után hozzáláttam a régi elbarnult és átlátszatlanná vált firniszréteg eltávolításához. Ez a művelet elég könnyen és simán ment, minthogy terpentinben oldott firniszréteggel volt dolgom. Ekkor tűnt elő a kép jobb szélén alsó egyharmad magasságban a festő teljes szignatúrája : «A. Benedetti fe.» A festménynek Abraham van Beyerentől való származtatása annak idején minden bizonnyal a kép jobb alsó térnegyedén a széken lévő nyitott korsófedél «AB» monogrammjának téves értelmezéséből eredt ; ez a monogramm valóban igen hasonlít nevezett művész ismert monogrammjához. Gustav Glücknek a kép eredetére vonatkozó helyes megállapítása nem csupán az «AB» szignatúra helyes értelmezésének, hanem helyes stíluskritikai felismerésének az eredménye is. Az ő megállapítását igazolta a restaurálás, illetve a régi firnisz eltávolítása következtében előtűnt teljes szignatúra (31. kép). Igen sajnálatos, hogy amidőn a kép első ízben került új vászonra, nem vették észre ezt az «új» szignatúrát s minthogy minden valószínűség szerint a kép jobb széle végig igen sérült volt, így azt, a kép síkjának megcsonkításával, mintegy két ujjnyi szélességben ráhajtották a vakkeretre ; ezáltal a mesternév három utolsó betűje ( tti») a képfelület síkjáról a vakkeret szélére került. A restaurálás alkalmával felfedezett szignatúra tudomásunk szerint az egyetlen teljes névjelzés, amely Benedetti-képen ez ideig ismeretes. DEVICH SÁNDOR