Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 4. (Budapest, 1949)
GARAS KLÁRA: A Régi Képtár egy Krisztus siratása képéről
oválja is csontosabb, kidolgozásuk erőteljesebb. Végül tektonikusabb, szigorúbb a táj, a háttér felépítése is. Szorosabbnak látszik a kapcsolat a fiatal Pleydenwurfnak tulajdonított müvekkel, pl. a nürnbergi Lorenzkirche Királyok imádása oltárképével. 9 Ennek puhább, líraibb előadásmódja, előtér, középtér s háttér viszonya, a sziklák, fák, növények rajza közelebbről emlékeztet pl. a Wilton-House-beli Krisztus siratására. Mindenesetre döntő jelenség mindkét mesternél a németalföldi művészethez való igazodás, a németalföldi festészet motívumainak, előadásmódjának alkalmazása. 10 A hagyomány szerint Pleydenwurf járt a Németalföldön. Egyik legkiválóbb képviselője annak a festőnemzedéknek, mely a 15. század 50—70-es éveiben a németalföldi mesterek vívmányait népszerűsítette Németországban. Az angliai Kálvária és Krisztus siratása mestere még erősebben, még jobban függ a németalföldiektől —• s éppen ebben a vonatkozásban élesen különbözik a helyi hagyományokhoz kapcsolódó, önállóbb, gótikusabb hersbrucki mestertől. A legtöbb motívumot, figurát mesterünk a Németországban rendkívül népszerű Roger van der Weydentől kölcsönzi. A Pembroke-gyűjtemény képével kapcsolatban a katalógus is hivatkozik a lebegő köpenyes Szt. János, Mária s Roger firenzei Sírbatételének hasonlóságára. Nem említi azonban, pedig ez a legfeltűnőbb egyezés, a térdeplő, fölfelé néző nő alakját. Ez a figura a londoni képen a jobb szélre került. Elhelyezése — minthogy jobbra tekint, a semmibe — eléggé értelmetlennek tűnik s csak azzal magyarázható, hogy az alak eredetileg más összefüggésben, más helyen szerepelt. Ahogy a nézőnek hátat fordítva, jobb profilban kirajzolt fejével fölfelé tekint s kezét széjjeltárja, Roger Uffizi-beli Magdolnájára emlékeztet s a németalföldi mester művére nyúlik vissza. Roger egy másik alkotásához, az elveszett, de számos másolatból ismert Levétel a keresztről képhez kapcsolódik mesterünk nürnbergi epitáfiuma. Az előtérben térdeplő Mária, a hozzáhajló Krisztus, s a Máriát átfogó János tükörképesen szerepelt Rogernek azon a képén, melyet leghívebben egy Louvre-beli rajzból s a nápolyi múzeum másolatából ismerünk. Ezt a képet úgy látszik jól ismerték Németországban, több replikája is fönnmaradt, figurái a német festészetben, szobrászatban is gyakran szerepelnek. 11 A 15. századi frank, nürnbergi mesterek munkásságával kapcsolatban még sok mindennel adós a kutatás. A legjelentősebbek, Pleydenwurf, Wolgemuth pályafutását, oeuvrejét nem ismerjük minden részletében hitelesen, pontosan, a kisebb mesterekre vonatkozóan az adatok különösen hiányosak, a meghatározások bizonytalanok. Nem áll módunkban e helyütt a londoni Kálvária, a WiltonHouse-beli Krisztus siratása s a nürnbergi Tucher-Gundelach epitáfium mesterét egyértelműen megjelölni. Meg kell elégednünk annyival, hogy a festőt az 1470-es évekbe, Pleydenwurf közvetlen környezetébe, műhelyébe soroljuk. Véleményünk szerint a németalföldi festészetet népszerűsítő irányzathoz tartozott s nem a frank festőknek ahhoz a csoportjához, mely szorosabban a helyi hagyományokhoz, formakincshez ragaszkodott, mint a hersbrucki mester. GARAS KLÁRA 9 Z i m m e r m a n n, H.: Zur Nürnberger Malerei der II. Hälfte des 15. Jahrhunderts. Anzeiger des Germanischen Nationalmuseums. 1932—33. 43. 10 A Lorenzkirche Királyok imádása képén a jobb szélen szereplő profil alak Roger van der Weyden Bladelin oltáráról vaió átvétel. Ugyanez a figura szerepel a Lorenzkirche egy másik festményén, a Wolgemutnak tulajdonított Szt. Gergely miséjén is. 11 Winkler, F. : Der Meister von Flémalle und Rogier van der Weyden. Strassburg, 1913. 81. XVI —XVII. tábla. Baum, J. : Niederländische Einwirkung auf die Ulmer Malerei des 15. Jahrhunderts. Oud Holland. 1935. 97. Ulm, Strassburg, Nürnberg stb.
