Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 4. (Budapest, 1949)

CZOBOR ÁGNES: Floris van Dyck csendéletei

FLORIS VAN DYCK CSENDÉLETEI A Régi Képtár tanulmányi gyűjteményében «Holland festő a XVII. század első felébol» meghatározással szerepelt egy csendélet (Ltsz. 327. Fa, 47 X 58,5 cm). A kép fehér damasztabrosszal letakart asztalon ónkannát, óntálon egymás fölé helyezett sajtokat, vajtartóban vaj szeleteket, kenyereket, tálon almát és diót ábrázol. Az aggodalmas pontossággal, majdnem párhuzamos sorokban, mesterkélten kirakott tárgyak az asztal lapjának rossz perspektívával való megrajzolása miatt úgy hatnak, mintha az előredűlő asztalról lecsúsznának. Pedig a festő igyekszik a térbeliség hatását növelni. E célból helyezi az asztal lapjának szélére ferdén, nyelének egy részével a levegőbe nyúlva a faragott nyelű kést (22. kép). Ugyanezt az ügyetlen, kissé félszeg festésmódot, mesterkélt beállítást és ugyanilyen nyers, kemény formákat látunk Floris van Dyck-nak a haarlemi Frans Hals Museumban lévő, FVD monogrammal és 1623-as évszámmal jelzett csendéletén (23. kép). A távlat erősítését itt az asztalról lelógó almahéj és az asztal szélére helyezett tál szolgálják. Ezen is megtaláljuk a ferdén lefektetett, faragottnyelű kést, a gondosan kirakott, félbevágott diókat és a fényes keménységükben majdnem birsalmának ható almákat. A kép stíluselemeinek igen közeli hasonlósága alapján a budapesti csendéletet Floris van Dyck művének kell tekintenünk. Floris van Dyckről keveset tudnak a művészlexikonok. Wurzbach (1906) megemlíti (I. 475), hogy 1600 körül Rómában VIII. Kelemen pápának dolgozott, mint Cavalière d'Arpino barátja. Művei közül csak a fent említett haarlemi csendéletről tud, mely akkor még D. Francken párizsi magángyűjteményében volt, egy Amsterdamban lévő csendéletről (melyről azóta bebizonyosodott, hogy nem Floris van Dyck műve), továbbá Hágában Ridder Haggard gyűjteményében egy reggeliző asztalt ábrázoló emlékkönyvlapról 1624-ből, eprekkel és áfonyával. A Thieme-Becker Lexikon (1914. X. 270) szerint az 1575-ben született művész 1639-ben végrendelkezik. Mint vagyonos patríciuscsalád tagja, keveset festett. Ez a lexikon sem ismeri több művét, csak Amsterdamban említ egy csendéletet, melyet a haarlemi képpel való hasonlóság miatt neki tulajdonítottak, bár a képen FVS jelzés látható. Nem tudja, hogy az FVS jelzés egy másik, Floris van Dyckkel valóban rokon, de azért tőle mégis megkülönböztethető korai holland csendéletfestőnek, Floris van Schootennak a jelzése. Nagler (IV. 50.) szerint Floris van Dyck történelmi kompozíciókat is festett. Ingvar Bergström, aki a holland csendéletfestés történetében

1 különös figyelmet szentel a korai holland csendéletfestőknek, a haarlemin kívül Floris van Dycknek csak még egy képét ismeri és közli S. Griffiths, campdeni magángyűjteményében lévő, monogrammal és 1610-es évszámmal jelzett asztali csendéletét,

2 mely igen közeli rokonságot mutat a haarlemi képpel, bár annál sokkal gazdagabb. A haarlemi, campdeni és az általunk Floris van Dycknek tulajdonított budapesti csendéleten kívül Floris van Dyck munkáinak sorát még a következő négy képpel tudjuk kiegészíteni : 1. Csendélet damasztabrosszal leterített asztalon, tálon sajtok, jobbra üvegpohár, balra gyümölcs (24 X 37 cm). Berlini műkereskedelemben volt. Közölve : Walter Bernt : Die niederländischen Maler des 17. Jahrhunderts. I. 216. 2. Csendélet damasztabrosszal letakart asztalon, középen tálon sajtok, jobbra kancsó, balra tálon almák, az asztal szélén, csak félig az asztalon, tál cipóval 1 Bergström, L: Hollandskt Stillebenmâleri under 1600-talet. Göteborg, 1947. 108 1. 2 Bergström, I.: id. műve 109. lap. — Ki volt állítva a Royal Academy of Arts, London, 1952—3 «Dutch Pictures 1450—1750» kiállításán 59. sz. a.