Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 4. (Budapest, 1949)
GARAS KLÁRA: A Régi Képtár egy Krisztus siratása képéről
gazdag brokát ruhák, hegyes orrú cipők, különös fejfedők azonos megoldásban szerepelnek mind három képen. Krisztus, Mária, a szakállas öreg, a portrészerű figyelők stb. típusa testvérként rokon. Hasonló a táj kidolgozása is, a kőcsomók közül kibukkanó finoman megrajzolt virágokkal, a páfrányszerű fácskákkal, a háttér sziklacsoportjával. A nürnbergi Krisztus siratása a Wilton-House-belinek változata, Magdolna, a szakállas öreg stb. hasonló alakban szerepel itt is, ott is. A Kálvária kép festőjének E. Wiegand a hersbrucki oltár mesterét tartja bizonyos típusbeli s színezésbeli egyezés alapján. 6 Hangsúlyozza ugyan a stílusbeli különbséget a hersbrucki passióképek s a Kálvária között : «Die Hersbrucker Bilder sind in der Erzählung, im Ausmahlen einer Situation oder eines Charakters um einige Grade robuster, derber. Ihre Eindringlichkeit gränzt oft an das Karrikaturhafte . . . Die Londoner Komposition ist gefälliger, «niederländischer», dem fränkischen Formenklang weniger eingeschmolzen, als die Hersbrucker.» 7 Wiegand megállapítja, hogy ez a stíluskülönbség fejlődéstörténeti, s úgy véli áthidalni, hogy a londoni Kálváriát a mester pályafutásának kezdetére, a hersbrucki képeket későbbi szakaszába keltezi. Véleményünk szerint azonban a különbség sokkal nagyobb, semmint azt ily módon meg lehetne magyarázni, a Kálvária s a Krisztus siratása képek egy részről, a hersbrucki képek más részről sokkal jobban különböznek egymástól, mint amennyit hasonlítanak. Elég, ha a londoni Kálvária képet a frank mester hersbrucki s St. Floriani Kálvária képével vetjük össze. A világos és áttekinthető elrendezéssel szemben utóbbiaknál szinte áthatolhatatlan a zsúfoltság, a rajz nyugtalan, zavaros, kanyargó hullámvonalak borítják a kép egész felületét, sehol sincs szabad levegő, szabad tér. Mások az arányok, a figurák általában nyomottabbak, zömökebbek. A típusok ugyan hasonlóak, de kivitelezésük határozottan eltérő. Az arcok modellálása, kifejezése torzabb, erősebb, nem bágyadt-elmosódott, mint az angliai Kálvárián és Krisztus siratásán, hanem éppen túlságosan is karakterisztikus, karikatúraszerű. 8 A hersbrucki oltár mestere népiesebb, erőteljesebb, nyersebb, mint a Kálváriáé. Rajztudása fogyatékosabb, kivitelezésmódja ügyetlenebb, bárdolatlanabb. Ami bennük rokon (típusok stb.), az a közös forrással, közös mintaképpel magyarázható. Mindkét mester nyilvánvalóan Pleydenwurf hoz, s mindkét Kálvária Pleydenwurf müncheni Kálváriájához kapcsolódik. Kétségtelen azonban, hogy a londoni kép festője közelebb áll a nürnbergi festészet első nagy mesteréhez s különösen annak korai alkotásaihoz, mint a hersbrucki mester. Nyilvánvaló az is, hogy időben megelőzi azt. A hersbrucki passióképeket a kilencvenes évekre szokták datálni, a londoni Kálvária s a Krisztus siratása a hetvenes évekből származik; a nürnbergi epitáfium 1473-ban keletkezett. Mesterünk kétségtelenül sokat tanult Pleydenwurf tói. A londoni Kálváriának nemcsak ikonográfiái megoldása, de elrendezése, az alakok elhelyezése és típusa, tartása és kifejezése is rokon. Pontosan egyezik a kereszt tábláján a felirat szövege és írásmódja is. A kivitelezés azonban Pleydenwurfnál erőteljesebb, plasztikusabb. Az alakok szilárdabban állnak a lábukon, a testek tömörebbek, a három dimenzió érzékeltetése meggyőzőbb, a mozdulatok határozottabbak. Az arcok hosszúkás 6 A hersbrucki oltár mesterét a bambergi Wolfgang Katzheimerre próbálták azonosítani. Bonsels, N. : Wolfgang Katzheimer von Bamberg. Strassburg, 1936. Ez a feltevés azonban nem talált hitelre. 7 Wiegand id. mű. 143. 8 Igen jellemzőek Thode sorai a hersbrucki képekről : «Entsetzt wendet man sich von diesen jeden Adels und jeder Schönheitsempfindung baren, widerwärtigen Gestalten ab. . . » Thode, H. : Die Malerschule von Nürnberg im 14—15. Jahrhundert. Frankfurt, 1891. 145. «Die Handlung raumlich zu entwickeln vermag dieser Künstler nirgends ...» A b r a h a m, E. : Nürnberger Malerei der zweiten Hälfte des 15. Jahrhunderts. Strassburg, 1912. 197.
