Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 4. (Budapest, 1949)

GARAS KLÁRA: A Régi Képtár egy Krisztus siratása képéről

nevű mesternek tulajdonították.

3 Már az 1907. évi katalógus hivatkozik azonban Max Friedländer véleményére ; szerinte a kép a frank iskolának, feltehetően nürnbergi mesternek alkotása a 15. század utolsó negyedéből. Az angliai képen, miként a budapestin is, az előtérben középen a fehér kendős, kék köpenyes Mária meghajolva, két kézzel magához öleli a kiterítve fekvő holt Krisztus felső testét. Krisztus fejénél arimatiai József áll s a fehér leplen fekvő üdvözítő vállát fogja. Mögötte, a kép bal szélén egy férfi látható a keresztről levett táblával (Wilton-House-ban a felírás ZARENUS, Budapesten iNRl) s felé forduló társa felemelt kézzel. A kép közepén, Mária mögött ev. Szt. János tűnik fel, előrehajol, kezét összekulcsolja, köpenye nagy ívben lebeg a hátán. Krisztus lábánál, előrehajolva Magdolna térdel a kenőccsel, arca profilban látszik. Mellette nőalak — az egyik Mária — a nézőnek hátat fordítva, széttárt karokkal jobbra fölfelé tekint. Ugyancsak a kép jobb szélén, beljebb az ősz szakállú Nikodemus áll kinyújtott jobb kézzel, még hátrább két szemlélő, az egyik a keresztből kiszedett szögeket tartja. A háttér táj, középen Krisztus sírjával, hátul jobbra a Golgota a három kereszttel. Mindaz, amit az angliai képen látunk, kicsit leegyszerűsítve, kicsit elrajzolva ismétlődik a budapestin. A típusok, viseletek, részletek hasonlóak, de a mozdulatok ügyefogyottabbak, az arcok nem olyan finomak. Némi ügyességet s önállóságot képünk festője a tájkép, a háttérbeli városlátkép megformálásában mutat. A Wilton-House-beli Krisztus siratása stílussajátságai — mint azt már Friedländer egyértelműen megállapította, Nürnbergre s a 15. század végi frank iskolára mutatnak. Az egykori nürnbergi Campe-gyűjtemény Kálvária képe, mely legutóbb londoni magántulajdonban bukkant fel, kidolgozásában, típusaiban annyira rokon a Krisztus siratásával, hogy mesterüknek egyazon festőt kell tartanunk (20. kép). A Campe-féle Kálváriát, a nürnbergi festészet monográfusa, E. Abraham a fennmaradt vonalas metszet reprodukció alapján Wolgemuth művének tartotta.

4 Midőn a harmincas években a sokáig elveszettnek tartott kép a londoni Meynell-gyűjteményben ismét felbukkant, publikálója E. Wiegand a frank festészet körébe utalta s közelebbről a hersbrucki oltár mesterével hozta kapcsolatba. Ugyanekkor közzétette a szerző a mesternek egy további alkotását, a Krisztus siratását ábrázoló Tucher-Gundelach epitáfiumot Nürnbergből.

5 Nem említi azonban a Wilton-House Krisztus siratása képét, mely mind a Kálváriával, mind a nürnbergi epitáfiummal számos egyezést mutat (21. kép). Mindhárom képnél azonos szerkezeti elvek érvényesülnek. A jelenet csaknem a kép homlokterében, a képsíkkal párhuzamosan, széltében kifejtve játszódik le, a középtérből a mélységet érzékeltetően út vezet a gazdag tájképi háttérbe. Az alakok szorosan, de nem zsúfoltan egymás mellett helyezkednek el, a csoportfűzésben laza ritmus, enyhe szimmetria érvényesül. Mint azt már Abraham is hangsúlyozta, a Kálvária képpel kapcsolatban feltűnő a függélyes s rá merőleges vonalak hangsúlyozása. A mozdulatok tartózkodóak, kicsit bágyadtak. Elmosódott lágy arcok, hajlított orrok, hosszúkás, keskeny kezek, merev utolsó ujjpercekkel, 'Passavant, J. D. : Kunstreise durch England und Belgien. Frankfurt, 1833. 141, 402. A feliraton látható Zarenus-t (Jesus nazarenus rex J u d a e o r u m - ból) vélte Jarenusnak, a festő nevének. Nagler, G. K. : Neues allgemeines Künstler-Lexikon. VI. München, 1838. 423. Waagen, G. F.: Kunstwerke und Künstler in England. Berlin, 1838. 284. Woltmann, A. : Repertórium für Kunstwiss. 1879. 422. 4 Abraham, E. : Eine verlorene Kreuzigung von Michael Wolgemut. Repertórium für Kunstwiss. 1912. 159. s London Col. F. Meynell gyűjteménye, olaj, fa 147x142, hamis Dürer monogrammal, Wiegand, E. : Der Meister des Fíersbrucker Altares. Germanisches Nationalmuseum Anzeiger 1936-39. 142. 6* 83