Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 4. (Budapest, 1949)

GARAS KLÁRA: A Régi Képtár egy Krisztus siratása képéről

Paolo da Veneziával, a művész a korai velencei festészet középponti alakjává emelkedett. Népes bottega feje volt ; családtagjainak és más segédeinek többkevesebb bevonása egy-egy munkába, magyarázza alkotásainak minőségbeli egyenetlenségét. De félreismerhetetlen egyéni stílusjegyei a műhely termékeit is szorosan összefogják. Ilyen sajátságok, amelyek a budapesti töredéken is azonnal szembeötlenek, a háromnegyed profilba állított Madonna-fejnek egyenes, csaknem beesett arckontúrja, e fölött a szemöldök csontjának kidülledése, a tésztaszerűen megnyújtott kézujjak, a ruhák arany brokátmintájának vékony ecsettel rajzolása, s a Madonna palástját a mellen összefogó boglár. Mindezek tekintetében meggyőző összehasonlításokra ad alkalmat Maestro Paolo három hiteles műve, éspedig a Trónoló Madonna 1353-ból a párisi Louvreban

3

, a sigmaringeni múzeumból a new-yorki Frick-gyüjteménybe került, 1358-ból keltezett Mária megkoronázása,

4 valamint a milanói Brerának ugyanilyen tárgyú képe.

5 A valóságból ellesett motívumok közé tartozik a Madonna jobbjában tartott virágszál, analógiája annak a körtének, amelyet ugyancsak a trónoló Madonna nyújt gyermekének az 1347-ből keltezett képen Carpinetában,

6 vagy annak az almának, amely az említett Louvre-beli képen hasonló értelemben fordul elő. Másrészt azonban az előadásmódnak bizonyos darabosságai, főleg az arcformák kezelésének sajátságai, óvatosságra intenek. Nem szabad azt sem szem elől téveszteni, hogy a mester más jelek szerint is, amint már említettük, viszonylag nagy segédlettel dolgozott. E kettős okból tehát nem állítunk többet, mint azt, hogy Paolo da Venezia kompozíciójának az ő műhelyében készült kivitelével van dolgunk. A keletkezés ideje az ötvenes évek végére tehető. PIGLER ANDOR A RÉGI KÉPTÁR EGY KRISZTUS SIRATÁSA KÉPÉRŐL A Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának gyűjteményében, 16. század elejei bajor festő megjelöléssel szerepel egy Krisztus siratását ábrázoló kisméretű táblakép, mely az egykori pesti Jankovich-gyűjteményből került a Múzeum tulajdonába

1 (18. kép). A sokalakos, meglehetősen zsúfolt kép — mint az az összevetésből kitűnik — kompozícióban pontosan megegyezik az angliai Pembrokegyűjtemény (Wilton-House) wesztfáliai mesternek tulajdonított Krisztus siratása képével (19. kép). A budapestinél lényegesen qualitásosabb táblakép a gyűjtemény katalógusa szerint a 17. századi nevezetes Arundel-képtárból származik, s állítólag Arundel gróf Nürnbergben szerezte, mint Albrecht Dürer alkotását.

2 A 19. századi kutatók, Passavant, Waagen, Nagler, Woltmann a wesztfáliai iskolával hozták kapcsolatba s a keresztről levett táblának felírását félreértve, bizonyos Jarenus 3 Repr. : Van Marie, R. : The Development of the Italian Schools of Painting. IV. The Hague, 1924. 22. 4 Repr. : Testi, L. : La Storia della Pittura Veneziana. I. Bergamo, 1909. 196. után. 6 Repr. : Van M a r 1 e, R. : id. m., 6. után. 8 Repr. : The Burlington Magazine. XCV, 1953. 338. 1 Pig 1er A. : A Régi Képtár Katalógusa. Bp., 1937 Ltsz. 824, tölgyfa 52 X 41. E n tz G. : Jankovich Miklós a műgyűjtő. Àrchaeologiai Értesítő. LU, 1939. 182. «Opus vetustissimae Scholae Germanicae». A kép alsó sarkain egy-egy címer, az egyiken egy szerecsen fiú. 2

Wilkinson, N. : Wilton House pictures. London, 1907. 359. olaj, fa 63 X46,5, középen a sír bejáratánál hamis Dürer monogramm 1512 évszámmal.