Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 4. (Budapest, 1949)

RADOCSAY DÉNES: Két hervartói oltárszárnyról és a palocsai Szent Katalinról

nek legalább is egyes csoportjainál alig dönthető el, hogy etruriai készítmények-e, vagy campaniaiak,

35 s amelyeknek virágkorába esik a Majewski-festő működése is, hanem a vörösalakos figurális vázák között is. Az etruszk vörösalakos vázafestészetben, amely a 4. század végéig virágzott, de a következő század elején sem halt még ki, nemcsak forma- és motívumegyezéseket találunk a campaniai vörösalakos vázafestészettel,

36 hanem jellemző darabokat és egész csoportokat, amelyek a campaniai vázák stílusát utánozzák,

37 másfelől campaniai vázáknak is ismeretesek olyan csoportjai vagy darabjai, amelyek jellegzetesen etruszk formát, festési technikát, stílust utánoznak,

38 annyira, hogy egy eddig 5 darabjáról ismert vázafestőnek az etruszk mesterek közé sorolása ellen Beazley csak egy vázájának capuai lelőhelyére való hivatkozással tud érvelni.

39 A fentiek szerint azonban ez a kettő nem zárja ki egymást teljesen, s legalább feltevésszerűen azzal is számolni kell, hogy a Majewski-festő is a Campaniában mély gyökeret vert etruszkok vázafestő művészetének volt késői tanítványa, vagy éppen képviselője. SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY KÉT HERVARTÓI OLTÁRSZÁRNYRÓL ÉS A PALOCSAI SZENT KATALINRÓL A Sáros megyei hervartói (Hervartov) fatemplom középkori oltáraival és festményeivel újabb szakirodalmunk nem foglalkozott. Az oltárok számát, a táblák hovatartozását, keletkezésük idejét kutatásunk nem tisztázta. Ugyancsak adós maradt a hervartói képek bemutatásával. Divald közlése szerint a mult században még öt szárnyasoltár állt a templomban,

1 közülük a megye monográfusa mindössze kettőt említett.

2 Elsőként a főoltárt, melyen Szt. Ferenc és más szentek alakjai, valamint háromszögű oromkép látható, s másodikként az 1514-ben készült hordozható oltárkát. A harmadik, az 1524-i bártfai (Bardejov) Miklós oltár hervartói származását Divald feltételezte, a negyedikről a Szépművészeti Múzeum két oltárszárnya ad hírt, az ötödik ismeretlen, feltehetően elveszett, vagy lappang. A hervartói oltárok közül a legismertebb, a legtöbbször említett a bártfai Szt. Egyed templomban álló Miklós oltár. A Péter és Pált ábrázoló jobbszárnyon látható 1524 évszám pontosan határozza meg készülte idejét; stiláris hovatartozásának kérdése vizsgálatunk körén kívül esik.

3 35 EVP 239—242, 256 (308), 261. 36 EVP 51, 101, 156. 37 EVP 55—6, 63—7; AS Atene 24—6 (1946—48) 141. 38 EVP 224—9, 268. 39 JHS i. h. 103. 1 Divald K. : A bártfai Szent Egyed templom. Archeológiai Értesítő. XXXVII, 1917. 109—110. 2

Tóth S. : Sárosvármegye monográfiája. Bp. 1912. HL 687. 3 Ez a Szt. Miklós és Antal oltárok mesterének nevezett festő munkásságának revízióját tenné szükségessé. Az oltárra vonatkozólag : Lepkowski, J. : Bartfeld in Oberungarn. Mittheilungen der K. K. C. C. ... 1858. III. 256. — Divald K. : Magyarország csúcsíveskori szárnyasoltárai. Bp. é. n. (1909—1911) I. 25. — Divald, K. : A bártfai Szent Egved templom. Archeológiai Értesítő. XXXVII, 1917. 101, 119, 126; belső képei 127, XIV. tábla. — Divald K. : Az eperjesi háborús műkiállítás. Múzeumi és Könyvtári Értesítő. XI, 1917. 118. — M ó r i c z V. : Szárnyasoltárok a bártfai Szent Egyed templomban. Bp. 1932. 52. — Csánky D. : Tanulmányok a szepességi táblaképfestészet XVI. századi történetéből. Magyar Művészet. XIII, 1937. 346.