Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 4. (Budapest, 1949)

HAEFFNER EMIL: Mészkő-sztélé az Újbirodalom végéről

MÉSZKŐ-SZTÉLÉ AZ ÚJBIRODALOM VÉGÉRŐL Az egyiptomi sztéléket — nemcsak az aránylag kevésszámú festett darabot, hanem a domborművűeket is, bár az utóbbiak anyagukat és kivitelezésüket illetőleg szobrászati alkotások — ábrázolásaik módja és kivitele a «sikmuvészetek» körébe utalja. Hogy ezek a domborművű sztélék is eredetileg csaknem kivétel nélkül festettek, színesek voltak, ez a fentieket illetőleg teljesen mellékes és esetleges —• a döntő ok, amiért nem a tér-, hanem a síkbeli ábrázolásokhoz tartoznak, a fentebb említett ábrázolási felfogás és ábrázolási mód. így természetes tehát, hogy a sztélék az egyiptomi művészetek történetének minden korszakában nem a szobrászat, hanem a rajz, a festészet felfogásához kapcsolódnak, annak irányát követik. Az a típusát illetőleg mindenesetre figyelemreméltó újbirodalmi sztélé is, amely nemrégen került az Országos Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményébe, természetszerűleg szintén magán viseli korának bélyegét (1. kép). Lelőhelye ismeretlen. Gyűjteményünkbe a Platz Bonifác-féle gyűjtemény letétbehelyezése, illetve átadása alkalmával került és ide az 51.232 szám alatt soroltatott be. A 31,8 cm magas, 24,5 cm széles világos-sárgásszínű mészkősztélé felső része hiányzik. Az alsó részt felül lezáró vízszintes vonal és a nagyjából szintén vízszintes törési felület közötti, mintegy 2% cm széles sávon egy hajó — valószínűleg a Ré-bárka — alsó részének körvonalai ismerhetők fel. Ezt az ábrázolást összevetve a sok más hasonló ábrázolással, csaknem teljes bizonyossággal állítható, hogy a sztélé eredetileg felül félkörívben zárult és az ábrázolás a szárnyas napkorong alatt a napkorongot hordozó Ré-bárka volt. Ilyfajta ábrázolás, hogy a bárka nem megszokott utasait, elsősorban Ré-t és a többi isteneket hordozza,

1 hanem egyedül a napkorongot, igen gyakori úgy a sztéléken, mint a halotti papiruszokon is.

2 A sztélé alsó része egyszerű vonallal négyszögbe keretezett. A képfelület baloldalán, annak csaknem teljes magasságát betöltő nagyságban, Ré-Harachti ül trónján. Derékszögben előrenyújtott jobbkezében az c

nh («élet»)-jelet, baljában az w3s («hatalom»)-jogart tartja. A szokásos módon ábrázolt sólyomfejü isten parókája felett az ureus-szal díszített napkorongot viseli. A szintén szokásos módon ábrázolt trónszék alacsony talapzaton áll. 1 Lásd a «Halottak Könyve» 134. fejezetének címképét, továbbá az Országos Szépművészeti Múzeum 73. számú sztéléjét. (Oroszlán — Dobrovits: Az Egyiptomi Gyűjtemény. Bp1939. 45. leltári száma: 51.2149), valamint Haeffner E. : Eine Stele mit der Sonnenbarke. Oriens Antiquus. 1945. 161. 2 Pl. Cha-Bechnet sztéléje (Brit. Mus. No. 555. A General Introductory Guide. 1930.200.). Nesitanebtasru halotti papirusza (Budge, W.-: The Greenfield Papyrus in the British Museum. 1912. Pl. VIL, XXVI., LVIL, LXVL, LXXIX.).