Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 4. (Budapest, 1949)

IN MEMORIAM - DOBROVITS ALADÁR: Haeffner Emil

IN MEMÓRIÁM Haeffner Emil Haeffner Emil Budapesten, 1892-ben született. Bár kitűnő, sokoldalú tehetsége, érdeklődése a magasabb képesítés megszerzése, a tudomány művelése felé vonzották, anyagi körülményei nem engedték meg, hogy középiskolái elvégzése után tovább tanulhasson. Állást vállalt a MFTR-nél, ahol hosszú évtizedeken át, mint hajópénztáros működött. Korán megnősült és amúgy sem könnyű anyagi helyzetét a családfenntartás gondjai súlyosbították. Ennek ellenére a tudomány és a művészetek terén nem csekély ismeretanyagot halmozott fel. Latin és görög nyelvi ismeretei mellett elsajátította az egyiptomi nyelvet és írást, a hieroglif-írás mellett szakértőjévé vált a hieratikus írásnak és jártasságot szerzett az ékírásban is. Nagy szorgalommal gyűjtötte össze, másolta, gyakran külföldi kiadványokból kölcsönként megszerezve az egyiptomi szövegeket, nem egy a fontosabb szövegek közül Magyarországon csak az ő jegyzetei között, az ő másolatában található meg. Kiépítette szakkönyvtárát és elmerült az egyiptomi történelem, művészet tanulmányozásában is. Áldozatokkal megtakarított pénzén külföldi tanulmányutakat folytatott. Az egyiptomi mellett a héber és föníciai nyelvet is elsajátította és számottevő scmitisztikai ismeretekre is szert tett. Munkájában kitűnő segítségére volt nagyszerű rajzkészsége — maga is, amíg egyre gyengülő szeme ezt megengedte, hozzáértéssel és művészi elmélyültséggel festett, rajzolt és mintázott. Emellett a sokoldalú tevékenysége mellett komoly zenei műveltségre is szert tett, kitűnően zongorázott és az orgona avatott, hivatásos művészének is bizonyult — szintén a nyilvánosságtól visszavonulva zeneszerzői és írói, költői és műfordítói tevékenységet is folytatott. Sokoldalúságára mi sem volt jellemzőbb, mint az a körülmény, hogy kitűnő, kora színvonalán álló természettudományos műveltséggel is rendelkezett. Már túl volt élete delén, amikor hivatali nyugdíjaztatása után, a legszűkösebb körülmények között eltöltött másfél évtized végén, szinte véletlen következtében, az egyiptológia «hivatasos» művelői felfigyeltek rá. Azoknak a szakembereknek, kiket szerény és tudós egyénisége, alapos műveltsége és szinte elkápráztató szaktudása tett barátaivá, nem csekély erőfeszítésébe került, hogy visszavonult ságba vágyó szerénységét leküzdjék és érett tudását az aktív tudományos kutatás terén gyümölcsöztessék. Bekapcsolódott a Szépművészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményében folyó munkába, tanácsaival, szakértelmével és végül tudományos publikációival is. E kutatásainak első eredményeit az 1945-ben megjelent Oriens Antiquus évkönyvében írt három tanulmánya mutatja. Különösen kiemelkedő ezek között az a valóságos tudománvos bravúr, amelyet «Eine verschollene Stele» c. tanulmánya jelent: egy 1842-ből származó dilettáns másolatból sikerült rekonstruálnia az időközben elkallódott kurzív hieroglifával írt sztélé szövegét, méretét, anyagát, színeit. Rekonstrukcióját a hosszú évek múlva elő-