Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 3. (Budapest, 1949 )

Garas Klára: A Szépművészeti Múzeum új Zurbaran-képe

rusztikus jelleg nyilvánul meg. Közöttük a legérdekesebbek, a jobboldalon Szent József mögött álló angyalok, a dombormű legvonzóbb, legkedvesebb részlete. A metszet mintakép 1588-as dátuma a dombormű keletkezési idejét is meghatározza. Körülbelül a XVI. század legvégén, vagy a századfordulón, a későrenaissance utolsó szakaszában faraghatta valamelyik délnémet faszobrász. Balogh Jolán. A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM ÚJ ZURBARAN KÉPE «Andras apostol képe Zurbaran munkásságának tetőpontja s minden művészi törekvésnek koronája.)) Ezekkel a szavakkal méltatja Hugo Kehrer 1918-bam megjelent monográfiájában

1 a Herzog-gyüjteményből a budapesti Szépművészeti Múzeumba került Szt. András képet, a XVII. századi spanyol festészet egyik legtöretlenebb, legerőteljesebb alkotását. A kép története egyenes vonalban vezethető vissza a XIX. század elejére, midőn Soult marsall, Napoleon hadvezére a spanyolországi hadjárat folyamán a sevillai kolostorok és templomok műkincseit válogatta össze nevezetes gyűjteményéhez. Az 1852-ben Parisban elárverezett gyűjteményben 15 Murillo, 18 Zurbaran, 7 Alonso Cano kép szerepelt. Még az árverést megelőzően a marsall megvált néhány kedves képétől, így került a Marqius of Sutherland birtokába, Stafford House-ba, Zurbarannak egy 1653-ból jelzett Madonna festménye, valamint Szt. András, Szt. Cirill és Szt. Péter Tamás képe. A három szent alakja közül az első Nemes Marcell tulajdonába, majd a budapesti Herzog-gyüjteménybe, a két utóbbi a bostoni Museum of Fine Artsba jutott. A keskeny oltártábla alakzatú budapesti kép (147x60 cm), az álló Szt. András apostolt mutatja be háromnegyed profilban a néző felé fordulva. Tekintete kissé lefelé irányul a kezében tartott evangéliumra. Magas szikár alakját nagy, nehéz redőkben aláhulló sárga köpeny borítja, meztelen lába kibukkan a köpeny aljából. A tájkjpi hátteret az András-kereszt tölti be. A bostoni képeken a művész álló szent alakokat ábrázol ; Szt. Péter Tamás konstantinápolyi pátriárkát teljes profilban, könyvet olvasva és konstantinápolyi Szt. Cyrillt, a karmeliták rendfőnökét áhítattal ég felé tekintve. Származási helyük csaknem teljes bizonysággal Sevilla. A Zurbaranról közzétett cikkében M. S. Soria 2 e három képben a sevillai Szt. Albert karmelita templom Palomino által is említett oltárát véli felismerni. Megoldása, mely Szent Andrást, mint az oltár középképét, Szt. Tamást és Szt. Cyrillt mint egy-egy szárnyat, állítja be, nem látszik megnyugatónak. Ellentmond ennek az elgondolásnak a három kép különböző mérete és az a tény, hogy Szt. András és Szt. Péter egyaránt befelé, tehát jobbról balra fordulnak, továbbá, hogy a Szt. Adalbertnek szentelt templomban a karmelita szerzetesek aligha állították, egy oltár középpontjába a rendjükkel inkább csak távolabbról kapcsolatos Szt. András apostolt. A képpel kapcsolatban felmerülő további probléma a keltezés, az időrend kérdése, beillesztése Zurbaran munkásságába, stílusfejlődésébe. A délspanyolországi Fuentes de Cantosból származó Francisco de Zurbaran, az egyetemes barokk művészetnek egyik kiemelkedő egyénisége, az Európaszerte érvényesülő népi realizmusnak Rembrandt, Carravaggio és a Le Nain-testvérek mellett egyik legerőteljesebb képviselője. Az estremadurai parasztok fia lényegében kézművességként gyakorolta a festészetet s élete végéig hivatásos sevillai szentképfestő volt. Világa szűk és egyszerű, a sevillai kolostorok, andalúziai koldulóbarátok komor világa. A maga tartományán túl nem igen jutott; külországban, Itáliában sohasem járt, nemzetközi 1 Kehrer, H.: Francisco de Zurbaran. München 1918. S. p. 110. 2 Soria, M. S.: Francisco de Zurbaran, a studv of his style. Gazette des Beaux Arts. 1944. p. 32.