Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 2. (Budapest, 1948)
Garas Klára: Lipót Vilmos főherceg gyűjteményéből származó képek a Szépművészeti Múzeumban
Merész Károly burgundi herceg, később csak mint ,,egy előkelő ifjú" képmása szerepelt, Gustav Glück ismerte fel benne II. Lajos arcképét. Bár az erősen átfestett arc a személyazonosítást megnehezíti, mégis — egykorú érmekkel összevetve 8 — Glück feltevése jogosnak és helyesnek látszik. A tiszta profilban festett fej, mely ellentétben áll a szemközt forduló, szélesen megrajzolt felsőtesttel, nyilván érem után készült. A fej és a buste kompozicionális ellentéte egy hasonló arcképet juttat eszünkbe, I. Ferenc francia király képmását, Tizian művét, amelyet a nagy mester hasonlóképen érem után festett. A két arckép kompozíciójának azonossága és a budapesti képen a buste széles rajza, a ruhának dús, gazdag festői kialakítása vezetnek arra a gondolatra, hogy az utóbbiban az elveszett Tizian-kép másolatát lássuk. Sajnos, azonban ez a meglehetős durván és keményen festett kép Tizian festményének csak részletmásolata. A madridi leltár egészalakos arcképet említ („retrato entero con calzas coloradas . . ."). A budapesti képen a lecsüngő, elvágott balkar is nagyobb kompozícióra enged következtetni. A teljes kép nagyjából olyan lehetett, mint II. Fülöp király nápolyi arcképe (Nápoly, Museo Nazionale), melyet Tizian a többi Habsburg-arcképpel egyidőben, az 1550-es évek elején festett. II. Lajos képmása szintén ugyanezidőtájt készülhetett Mária királyné megrendelésére. Talán éppen párdarabja volt a királyné arcképének, erre enged következtetni a két alaknak egymással szembeforduló beállítása. 9 Az idős uralkodónő realisztikus jcllemarcképe és az ifjú tragikus hős eszményített képmása — mindkettő Tizian interpretálásában — bizonyára mind rendkívüli párdarabok függtek, a binchei kastélyban, Mária királyné kedvelt flandriai otthonában. Balogh Jolán LIPÓT VILMOS FŐHERCEG GYŰJTEMÉNYÉBŐL SZÁRMAZÓ KÉPEK A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN A budapesti Szépművészeti Múzeum raktáranyagában, az eddig kiállításra nem került képek között több olyan festmény található, mely művészi értékén túl, származása s kultúrhistóriai vonatkozása miatt is figyelemreméltó. Mintegy 13 régi festmény ugyanis a XVII. század egyik legjelentősebb gyűjteményéből, Lipót Vilmos főherceg brüsszeli illetve bécsi képtárából származik, s mind az egykori inventárokban, mind pedig a régi galléria reprodukciókban szerepel. Bevezetőül néhány szóban meg kell emlékeznünk magáról a nagyhírű gyűjteményről. Lipót Vilmos osztrák főherceg, III. Ferdinánd öccse a XVII. század fejedelmi 8 V.o. Ortvay: Id. mű. 74—79. 1. A hajviseletre vonatkozólag v. ö. az ambrasi gyűjteményből való képet (u. o. 67. 1.) és Caprioli metszetét (Ritratti et elogii di Capitani illustri. Roma, 1646. p. 254). A nagy kalap és az aranygyapjas jelvény is II. Lajos arcképeinek szokásos attribútuma. A király a budapesti festményen — életkorának megfelelően — fiatalnak van ábrázolva, ellentétben egyes más posthumus képmásokkal. Hasonlóképen a király fiatalos arcképe a bruxellesi Musée des Beaux Arts festménye (Magyar Művészet, 1926. 386. 1.). Itt említjük meg, hogy Mária 1532 —35-ös számadásában említett, Bemard van Orley-tól származó II. Lajos arcképet (Pinchart op. cit. p. 142) szintén rekonstruálhatjuk. Ennek a képtípusnak a másolata az egykori budapesti Ernst Múzeum festménye, amire már Ybl gondolt (Magyar Művészet, 1926. 393. 1.), továbbá a Tört. Képcsarnokban őrzött arckép és H. Wierix metszete (az utóbbi tükörképes — Ortvay 73. 1.). Ugyancsak idetartozik a bruxellesi arckép, amely részletkivágás némi változtatásokkal. A másolatoknak az Orley-féle festménnyel való azonosítását megerősíti az Orley-műhelyből származó V. Károly arckép is, amely ugyanazt a képtípust mutatja (Baldass L.\ Die Entwickelung des Bernart van Orley. Jahrb. der kunsthist. Sammlungen in Wien. XIII. 1944. S. 157. Abb. 137). 9 A két másolat mérete is megegyezik. A londoni Mária-arckép: kb. 90 x 75 cm, a budapesti II. Lajos-képmás: 90-5 x 73 cm. Lehetséges tehát, hogy ezek a részletmásolatok is párdarabok voltak és ugyanahhoz az arcképsorozathoz tartoztak.
