Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 2. (Budapest, 1948)
Haeffner Emil: Sztélé-töredék a XIX-ik dinasztia korából
SZTËLË.TOREDÉK A XIX4K DINASZTIA KORÁBÓL Az egyiptomi művészet történetének minden korszakában jelentős és különleges dombormű-típust jelentettek a sztélék, melyek már zárt kompozíciójuknál fogva is kiemelkednek a reliefek és festmények nagy tömegéből. A sír- és emléktáblák, amellett hogy természetszerűleg hű kifejezői a kor ábrázoló művészetének, szövegeikben annak gondolkodását, nyelvezetét is híven tükrözik vissza. A dogmák határain belül a sztélék ábrázolásai pontosan követik a változó korok felfogásának hol emelkedő, hol süllyedő hullámvonalát, az Ó-Birodalom szigorú, hagyománykövető ábrázolásaitól és rövid, pontosan előírt rituális szövegeitől a KözépBirodalomnak az élethez közelebb álló ábrázolásain, a vallásos szövegek bővebb és változatosabb fogalmazásain keresztül az amarnai-korszak szabad, realisztukus ábrázolási módjáig. Amarna vallási forradalma Echnaton, a hitújító fáraó halálával összeomlott és a rövidéletű Aton-kultusz nem sok idő múlva, mondhatnók nyomtalanul eltűnt a vallási életből. A művészetekben azonban az új, realisztikus meglátás és elgondolás maradandóbbnak bizonyult. A forradalom első hevében létrejött alkotások elkerülhetetlen túlzásai, a sokszor a karikatúra határait súroló realizmus, lehiggadtak és a régi hagyományokhoz visszatérő művészet akarva, nem-akarva, tudatosan, vagy tudat alatt annak örök értékeit magáévá kellett tennie. A következő korok művészi alkotásaiban a klasszikus hagyományos formák a legszerencsésebben egyesülnek az új, realisztikus meglátással és a könnyed, finom kivitelezéssel. Ennek a kornak alkotása Egyptomi gyűjteményünk 62. számú sztélé-töredéke (Oroszlán Z.—Dobrovits A.: Az egyiptomi gyűjtemény. Vezető. —• O. M. Szépművészeti Múzeum. Budapest, 1939. 43.. 1.). A halvány kékes-zöldesszürke mészkőből készült 60 X 70 cm nagyságú lap csak a középső, a szokásos áldozati- vagy imádási-jelenet ábrázoló része az eredetileg sokkal nagyobb sztélének. Az ábrázolást felül a napkorongot viselő Ureus-kígyókból álló friz határolja, mely fölött a balszélen egy vízszintes sor szöveg nyomai látszanak. A jelek azonban annyira hiányosak és elmosódottak, hogy belőlük még az sem állapítható meg, vájjon a szöveg bahól-jobbra, vagy ellenkező irányban halad-e? A friz alatt látható igen gondos és finom kivitelű lapos dombormű a díszes stilizált lótusz fejes oszlopok által tartott mennyezet alatt trónján ülő Oziriszt ábrázolja. A lótuszfej éktől kétoldalt fejükön a napkorongot viselő Ureusz-kígyók ágaskodnak. Ozirisz mögött testvére és felesége Izisz áll. Mindkét alak jobbfelé néz. Ozirisz fejét a szokástól eltérően nem közismert attribútuma, a Felső-Egyiptom fehér koronájából és az ezt övező két strucctollból alkotott ú. n. ,,Atef-korona" díszíti, hanem oldalt a mellére csüngő fürtös paróka. (Hasonlóan a kairói múzeum Maat-ka-Ré-papiruszának a lélek megmérését tartalmazó fejezetének 1 vignettájához.) A paróka felett a kosszarvas, két Ureusz-kígyó által övezett napkorongból és az Igazság két istennőjének jelvényét képező két strucctollból álló fejdísz ékeskedik. Az isten kezeiben elmaradhatatlan jelvénj^eit, baljában a kampósvégű kormánypálcát, jobbjában a korbácsot tartja. Felesége, Izisz jobbkezével férje könyökét érintve, baljával annak vállát öleli gyöngéden át. Izisz fején a paróka felett szokásos jelvénye és nevének hieroglif-jele, a trónus látható. Mindkét alak alsó része térdtől lefelé sajnos kitöredezett és ezzel együtt maga a trónus és az emelvény, amelyen az állott, szintén. Ozirisz előtt hosszúszárú, stilizált lótuszvirágon ugyancsak jobbfelé fordulva a négy ú. n. „Horusz-fiú", a halott belső részeinek négy védő szelleme, az emberfejű Mesti (Amset), a majomfejű Hápi, a sakálfej ű Duamutef és a karvalyfejű Khebekzenuf áll. Felettük három függőleges sorból álló rövid felirat, melynek jobboldali és középső sora a Horusz fiakhoz, a baloldali Oziriszhez tartozik. A mindhárom sorban jobbfelé néző jelekből álló szöveg (1.: a) 1 „Halottak Könyve" 125-ik fejezet.
