Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 2. (Budapest, 1948)

Haeffner Emil: Sztélé-töredék a XIX-ik dinasztia korából

1. jm3hjj hr mstjj h

c

pjj 2. jm3hjj hr dw3-mwt.f kbh-sn.w.f 3. wsjr hrj-jb tnjj hk3 hh fordítása a következő: 1. tiszteletreméltó Mesti és Hapi előtt 2. tiszteletreméltó Duamutef és Khebekzenuf előtt 3. a this-i Ozirisz, az örökkévalóság fejedelme. A baldachin, illetve a trónemelvény előtt dúsan megrakott áldozati asztalon kenyér, sütemények, gyümölcsök, sült szárnyasok és virág. Az asztal alatt annak lábától jobbra és balra két-két virággal (lótuszbimbó) díszített korsó. Az áldozati asztal felett az ábrázolt jelenetet magyarázó rövid, kissé sérült két függőleges sorból álló felirat balfelé fordított jelekkel (l.:b.). A baloldali sor: dw3 wsjr hntj jmnt.t a jobboldali: (wnn)-nfr nb t3-dsr Fordításuk: „Imádat Ozirisznek, a „Nyugat-EIsőjé"-nek."

2 „Unennofer, a Gyönyörű („dicső" vagy „szent") föld

3 Ura." Az asztal előtti rész magával a halott alakjával együtt sajnos, csaknem teljesen hiányzik; a dús redőzetű ruha, illetve kettős kötény alsó széle, valamint a halott lábai maradtak meg csupán. Az ábrázolás alatt kb. az első harmadrésztől kezdőelőleg egy balról-jóbbra haladó sor olvasható, melynek első jelei csaknem teljesen elpusztultak. Ezek azonban a következőkből könnyen pótolhatók, mivel a szöveg a halotti sztélék gyakori frázisa. A sor végéről a halott neve ugyancsak hiányzik. A szöveg a következő: (1: c). (htp) m t3 hr gb m3C-hrw hr wsjr n-k3-n ss-náw . . . Fordítása: „Békesség a földben Geb-nél

4

, felmentés („igaz hang" = üdvösség) Ozirisznél a királyi irnok . . . „ká"-jának!" A sor alatt, ugyanúgy mint az ábrázolást felül határoló fríz fölött, egy további vízszintes sor jeleinek olvashatatlan maradványai, helyesebben nyomai láthatók. Bizonyosra vehető, hogy ehhez a sorhoz még több is csatlakozott és hogy itt következett a sztélé tulajdonképeni szövege, az áldozati formula, kérelem az élőkhöz, esetleg a halott önéletrajza. Az ábrázolás, amint már erről említés történt, Ozirisznek a halott által való imádását jeleníti meg. Sztélénken a halott a megszokott ábrázolással ellentétben

5 a kép jobboldalán, a trónján ülő isten pedig a kép baloldalán van. Abból, hogy az ábrázolás felett kétségtelenül legalább egy vízszintes sor szöveg volt, arra következtethetünk, hogy a sztélé felül nem a megszokott, vagy legalábbis igen gyakori félkörívvel, hanem vízszintes homorú párkányzattal (Hohlkehle) zárult. A dombormű igen finom, gondosan elkészített művészi munka. Az alakok és a tárgyak részleteikben is biztos, gyakorlott kézzel, gondosan, szinte mondhatnók szeretettel ábrázoltak. Bár az írásjelek vésése már kevesebb gonddal történt, rajzuk és kidolgozásuk jobb, mint a korabeli átlagos sztélé-szövegek jeleié. A fennmaradt hat 2 A „Nyugat" („Amentet"), a Halottak birodalma. 3 T. i. a temető. 4 Geb, a Föld istene, Ozirisz atyja. 5 L. a „Halottak Könyve" 125, 170, 185 fejezetének vignettáit.