Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Csánky Miklós: A bártfai Madonna-kép

mutatása nyomán a függőkép festőjét magyar vagy lengyel származásúnak állították be. Ugyanis a krakói Mária-templomból, pontosabban a Szűcsök kápolnájából az ottani Nemzeti Múzeumba került két hasonlóan ereklyetokos keretű függőképen a bártfai mester ecsetjére ismertek. Tárgyuk az Angyali üdvözlet és Mária koronázása. A közös kéz munkájának azonban csupán az utóbbi tekinthető, mert a másik kép már feltétlenül más festőtől származik. Az első megfigyelések helyes nyomon jártak. Ezen az úton a lengyel irodalomban Michal Walicki vezette be a bártfai képet,

9 mint csaknem biztos termékét annak a krakói műhelynek, melyből 1467-ben a krakói (waweli) dóm pompás Szentháromság-oltára is kikerült. Innen a kapcsolatok már mélyen a krakói festészet virágkorába nyúlnak. A waweli-oltár szárnyképein M. Walicki,

10 J. Szablowski,

11 K. Estreicher

12 két festő, egy idősebb és egy haladottabb egyéniség munkáját különböztették meg. Az előbbi a szárnyak belső figurális csoportképeit festette volna és azonos a bártfai kép mesterével, az utóbbi festőt pedig az oltár külső, meseszerű tájképi környezetbe helyezett jelenetei mutatnák be. Az öreg mester műhelyéhez Walicki hozzásorozta még a kasina wielkai oltárszárnyakat (Tarnow, Egyházmegyei Múzeum) és a krakói dóm nagy oltárszárnyait Szent Szaniszló és Adalbert képeivel, továbbá tisztázatlan műhelykapcsolatokat figyelt meg az augustinusok egykori oltárának képein (Krakó, Szent Katalin-templom).

13 Jerzy Szablowski a waweli oltárhoz hasonlóan az egykori mikuszowiczei oltár elkészítését ismét két festő együttműködésére vezette vissza. Ez az oltár ugyanazon műhely terméke, mint a waweli, a külső képek itt is, ott is ugyanarra a haladottabb felfogásra vallanak. Ezt a nézetet Karol Estreicher tette mindjárt magáévá. A belső képek mesterének több emléket tulajdonított, nevezetesen az augustinusok egykori oltárának több tábláját, Mária koronázásának már említett függőképét, Walicki nézetéhez hasonlóan a krakói dóm nagy oltárszárnyait, a kasina wielkai táblákat és feltételesen Szent Szaniszló tábláját a krakói franciskánusok keresztfolyosóján. — Egyazon oltáron a téma választásából adódó kompozicionális eltérések azonban aligha lehetnek elégségesek különálló egyéniségek jellemzésére. Walicki legújabb munkájában mégis ismét szembeállítja a waweli oltáron a belső képek, tehát a kórusok mesterét a külsőkével, azaz a Szent Kereszt tájfestőjével. Ez a nézet ellenmondásba is kerül egy másik megállapításával. A mikuszowicei oltár képeit ugyanis egy kéz munkájának ítéli, holott a töredékeken a waweli képekkel egyazon stiláris és művészi sajátságokat figyelhetünk meg. Ugyancsak két festő munkájának látta az augustinusok egykori oltárából fennmaradt képsorozatot. Három szokványos kompozíciót (a Kufárok kiűzését, a Lábmosást és 9 Stilstufen der gotischen Tafelmalerei in Polen im XV. Jahrhundert Warszawa, 1933. 27. o. 10 I. m. 26—27. o. 11 Tryptyk w Mikuszowicach. Rocznik Krakowski, 1936. (Németnyelvű kivonattal.) 12 Tryptyk Sw. Trójcy. Rocznik Krakowski, 1936. (Német kivonattal.) 13 La peinture d'autels et de retables en Pologne. Paris, 1937. — E mű első része hasonló tartalommal, de bővebben 1938-ban, Varsóban jelent meg: Malarstwo Polskié XV wieku. Evköuyv. 4