Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)
Csánky Miklós: A bártfai Madonna-kép
a Kánai menyegzőt) a vezető mester mellett működő egyik segédtől származtatta, akit „néha a Szentháromság kórusainak mesterével hitt azonosíthatónak". Különben újból hangsúlyozta azt a szoros rokonságot, mely ,,az augustinusok igazi mestere és a Szentháromság-oltár első mestere között áll fenn". 14 Az emlékeknek ez az összefüggő láncolata a stílus eredetének kérdésében sem eredményezett egybehangzó és áttekinthető véleményeket. Számtalanszor hivatkoznak a nagy nyugateurópai, francia és németalföldi kezdeményezésekre, a felsőrajnai, sváb, osztrák és északitáliai behatások jelentőségére, valamint a gyorsan mozgó korai metszetek inspiratív szerepére. A stílus egyik fontos forrására először Erich Wiese utalt. 15 A felsorolt alkotások közül a Szentháromságoltárt, az augustinusok képsorozatát, a kasina wielkai oltárszárnyakat az 1447. évi boroszlói Szent Borbála-oltár hatáskörébe sorozta. A sziléziai és felsőmagyarországi vonatkozásokat Estreicher már mellékesnek gondolta, a waweli oltár képein délnémet és osztrák elemeket látott túlsúlyban, a belső képeket a bécsi Albert-oltár mesterével hozta összefüggésbe, aki pedig nem más, mint Kassai Jakab. 16 Estreicher nézete szerint a külső képek tájképei viszont már a távoli Rajnavidéken találják mintájukat. Újabban Walicki is felismerte a boroszlói Borbála-mester fontos szerepét az új realizmus közvetítésében és a rokon lengyel emlékek (a krakói dominikánus- és Szentháromság-oltárok, a szandeci csoport főműve: a chomranicei tábla stb.) jelentőségét vele szemben sem látja alárendeltnek, sőt fenntartja ,,a lengyel művészet jogait az elsőségre". 17 A waweli Szentháromság-oltáron a nürnbergi elemek mellett az általános atmoszféra Witz és Moser művészetére emlékezteti, azaz a sváb földre és a Felső-Rajnára. Ellenben az augustinusok egykori oltárán T. Dobrowolski publikációja 18 óta Walicki következetesen osztrák összefüggésekre mutatott rá. A forma és a kompozíció tekintetében a bécsi Schottenstift Passio-ciklusát, a halleini oltárt, a Hans von Tübingen környezetébe sorozandó troppaui táblákat vette sorra. Jézus jeruzsálemi bevonulását ábrázoló jelenet a Schottenstift-sorozatban is megtalálja megfelelőjét, az egybevetés jó példa lehet a beállítás közös hagyományaira, de — nézetünk szelint — mélyebb összefüggésekre aligha vezethet. A stiláris indítékok Kassa felé értek meg s Walicki ezúttal szemléltetően állította a kassai főoltár megegyező jelenetét a krakói mellé. Legutóbb Ewald Behrens foglalkozott röviden az idevágó legfontosabb emlékek stiláris hovatartozásával. 19 A lengyelországi későgótikus festészet kritikai beszámolójában a krakói helyi stílus kialakulását osztrák befolyásoknak tulajdonította. 14 Az idézett francia- és lengyelnyelvű munkák II., ill. IV. fejezetének 3., 4. és 6. részében. 15 I. m. 84. o. 13 Az azonosításra vonatkozólag 1. a szerzőnek az Évkönyvek IX. kötetében megjelent dolgozatát, melyben a 186—187. o. Kassai monogrammját ismerteti. 17 I. m. II., ill. IV. fej. 2. r. 18 Obrazy z Zycia i Mçki Panskiej w kosciele áw. Katarzyny w Krakowie. Rocznik Krakowski, 1929. 19 Forschungsbericht. — Spätgotische Malerei in Polen. Mitteilungen der Deutschen Akademie, 1940. 271. o.
