Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Farkas Zoltán: Paál László levelei Munkácsy Mihályhoz

De mondom, még minden meglehet, — azért is nem akarom eszközeim stb. direct Bécsbe feladni. Ittlétemről majd szóval, most csak annyit hogy áldom azt a perczet, a melyben ide jönni eszembe jutott. Hogy vagy te? — Ülj fel a vaspályára és tedd velünk meg az egy heti parthiet a leggyönyörűbb galériákon keresztül, úgyis szándékod volt. Mindenekelőtt pedig irjál — s mint emlitém ne feledd el adressed. — Isten veled, addig is, mig nemcsak levélben ölel szerető barátod Laczi 4. Düsseldorf 20/11 1872 Édes jó Miskám 1 Ma nagyon sok elmesélni valóm van, azt sem tudom, hogy hol kezdjem! Először is kellemetlenségeken akarok átesni hogy levelem utóize ne legyen elkeserítve: tehát Forbes daczára leveleinknek s daczára hogy a kép már három hete birtokában van, még eddig egy betűt sem hallatott magáról, a legnagyobb pénzkalamitásokban vagyok, annélkül hogy fogalmam lenne miként segítsek magamon s micsoda eszközökhez folyamodjam hogy végre kikapjam tőle, még várok egy pár napot s ha addig sem ir, megeresztek ismét egy levelet, más nem marad hátra. Tait czimét itt küldöm, ha ugyan elfogod tudni olvasni; 291 West Ergleth St, Cincinnati. En azonban azt tanácsolom neked, hogy ne bizd te magad s különösen olyan képet Taitre a felelősség olyan nagy, hogy aligha embere lesz neki, irj egyenesen az lesz a legjobb. A Staffeleiomon két majdnem egészen Resz képem van, alig várom hogy bevégezhessem őket küldöm azonnal neked, láttad-e kis műkereskedőnél képeimet? — ha igen mit mondasz hozzá? Szombaton két hete dr. Müllernél voltam egy pompás bálon, ezüst lakodalma volt, nagyszerűen mulattam magam, a kis Stein lány olyan volt mint egy angyal, sokat beszéltem Rátnéval kinél tegnap ebéden voltam s ugy'

; éreztem magam/ a mint csak valaki körében jól érezheti magát az ember. Müller nagyon örült levelednek, melyet ezüst mennyekző

je napján vett,, tegnap azt mondta hogy a napokban ir s megmossa a fejedet, melancholikus hangulatodért kérdezte hogy nem vagy-e szerelmes De Marchesnéba, nagyon gyanakszik, én a legártatlanabb pofával iparkodtam meggyőzni az ellenkezőről, nem tudom, mennyire sikerült más véleményre térítenem. Levelemnek nagy feneket kerítettem, mintha félbe se tudnám hagyni reggelig a sok mesélni valót s most látom csak hogy már majdnem kifogytam belőle. Persze ha arról akarnék neked irni, hogy a kis leány nekem mennyire tetszik csakugyan el tudnék ha nem is reggelig de nagyon sokáig beszélni, hanem az a boszantó hogy ha arra gondolok, az is eszembe jut, hogy hát tulaj donképen én hogy tetszem neki s ekkor nagyon hamar van válaszom. Ilyen pictorok mint a minő én is vagyok nagyon jók táncolni, ha történetesen nincsen más valaki jobb — addig mig az embernek neve nincs — és se égen se földön semmije — adósságain kivül, legokosabb az élet iránt semmi követeléssel sem lenni — s megelégedni avval hogy friss levegőt szivhat, az is élvezet s nem kerül semmibe. Nagyon szívélyesen kérdezősködtek mindnyájan felőled s alig győztem mesélni — hogy vagy — mit csinálsz — menynyire vagy képeiddel? stb. Ráthnét azt hiszem hogy más nézetre vittem, a mi az én becses személyemet illeti legalább kimondhatlan szívélyes volt irántam. Itt semmi új sincs — Munthe

2 Berlinben medaillt kapott. Tegnapelőtt Camphausenéknál voltam egész nap, két hónap óta először. Mennyire vagy képeiddel? szeretnék már nagyon valamit hallani felőled irjál kérlek mentől előbb, addig is ezerszer ölel szerető Laczid De Marches urat üdvözöld. 5. Keltezése hiányzik. Édes jó Miskám! Ha helyemben lennél egy cseppet sem csudálkoznám hosszas hallgatásodon, — de igy bocsásd meg! — de plusquam disznóságnak tartom! — Denique a jó magyar természet csak nem tagadja meg magát benned! (Természet, vulgo: lustaság!) No hanem azért jó Miskám nem akarok én neked szemrehányásokat tenni, főképen ha hibádat mentől előbb egy jó hosszú levéllel iparkodol jóvá tenni (amiben én ugy titokban kételkedni merek!) Soraimnak csak is az a célj ok hogy Heilék megérkeztéről tudósítsalak — valószínűleg levelemmel egyidejűleg fognak meglátogatni. Reménylem hogy kedvesebb látogatásokat nem kaphatsz egyhamar. Én annyi szépet és szeretetreméltót beszéltem rólad mindenütt, (nehogy elbizd magad) hogy ha csak felényire felelne is meg várakozásuknak, ki lesznek elégítve, azért