Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Farkas Zoltán: Paál László levelei Munkácsy Mihályhoz

kérlek utasitsd őket mindenhová ahol valami szépet lehet látni, mindenekelőtt vezesd el őket Stewarthoz, hogy a Fortunykat

2 nézzék Én a Carnevalt, miután ugy se jöhettem volna dologhoz, Kölnben töltém el, s ma jöttem vissza, hogy holnap ismét dologhoz kezdjek, képeimmel meglehetősen haladok, s reménylem, hogy ezentúl csak menni fog valahogy, legalább én minden erőmmel azon vagyok, hogy e reményemet ne veszitsem el! Mennyire vagy te a képeddel? Itt most nagyon sokan, mindnyájan emlegetnek ismét, Geertz* képe mindenkiben önkénytelenül frissiti fel emlékedet, azonkivül meg egy amerikai fénykép van Rifmeyernél első képed

5 után kiállítva — nem tudom hogy láttádé? Geertz képén minden figura a te képed

0 inkább alakjaid után van érezve, még a két részeg is rajta van, amit itt kezdtél el, szörnyen kíváncsi vagyok a világkiállításra, hogy mit fognak akkor majd gondolni. Béla a magyar jurybe van választva. Ha képedet

7 fényképeztetted kérlek küldjél azonnal egy másolatot mindenekelőtt pedig irjál mentől előbb — addig is ölel és csókol ezerszer szerető Lacid. Üdvözöld ismerőseinket, Isten veled! 6. Düsseldorf 8/3 73. Édes jó Miskám! Most minden erőm a nagy képemen van, azért csak is ez az egyedüli oka hogy a kis műkereskedőt oly sokáig várattam. Ma irok neki s reménylem hogy mentségem ellen nem lesz panasza, a napokban mindenesetre el fogom küldeni. Nagy képemmel 8—10 nap múlva ha a magyarok istene segit készen leszek — Geertz azt mondja ugyan bolond leszek ha 6000 tallérnál kevesebbet kérek érte hanem én hát megelégszem 3000 is csak megkapjam érte, — eddig még mindenkinek nagyon tetszik. Adósságaim szaporodására gondolsz Miskám atyailag, no e tekintetben megnyugtathatlak! Apadt-! igaz, hogy nem nagyon, de vedd tekintetbe, hogy rövid idő alatt mintegy 240 tallért küldtem haza — ha szerencsém lesz és nagy képemet eladom, olyan ur leszek, mint senki más, addig persze szegény legény vagyok én — csak már azt is rá mondhatnám, hogy egy barna kislány szeretője vagyok én! — Heilék uti terve is megbukott, hanem amint hallom Raoul Stein van Párizsban, nem tudom, hogy meglátogatott-e? Ma soraimmal nagyon sietek, a sietést reménylem, hogy észre is fogsz venni, azért Geertz képéről nem irok hosszasabban, amennyit azonban most is mondhatok, hogy a műkereskedőtől, a ki a képedet is Reutlingertől vette meg, Bourgeois eladta Liebermannak

8 Berlinbe 14,000 talléron, látva ezt, hogy vannak oly bolondok a kik oly töméntelen pénzt adnak egy képért reménylem hogy jövő képedért legkevesebb 15—16.000 tallért kérsz! Itt rettenetesen dolgoznak a kiállításra — az ugy rendbe lett hozva, a mennyiben az osztrákok adtak saját helyiségükből egy termet át. Mennyire vagy te képeddel s mit mindent akarsz kiállítani, jó lenne ha már gondoskodnál arról, hogy Forbes

9 képe mentől előbb ott legyen, nagyon sok időnk nincs már, én tanácsolnám, ha adnak annyi helyet, hogy mindent, amit csak össze tudsz szerezni kiállits a többi között a két Jesseféle arcképet, irjál róla hogy mit gondolsz e tekintetben? A farsang utolsó napját felségesen töltém Cölnben. — Almásy

10 nem sokára Düsseldorfba jön, amint Camphausenné mondja, ismét festő akar lenni, a rókavadászatok nagyon sokba kerültek; — a napokban az új Pressében egy pár sor jelent meg rólam — valószinüleg Müllertől — no Miskám mára elég — üdvözöld minden ismerősünket, téged pedig ölel csókol összevissza Laczid 7. Barbizon (Seine et Marne) oct. 4. 75 Édes Miskám! Schön muss man sein und viel Glück dazu haben! azt tudod már, hogy hogy jártam hanem azért elmondom elejétől végig. Azt tudod, hogy most abból élek amit Sedelmeyer

11 ad, hogy e pensió második részének minő kimenetele lett szinte elmeséltem. Mintegy 10-én jöttem haza 400 frncal 12-én este azt mondják, hogy egy monsieur keresett és vár reám miután már elég alkalmam volt megismerkedni a monsieurökkel, kik az emberre várnak kezdtem szurkolni, előérzetem csakugyan nem csalt, egy aranyozó tisztelt meg látogatásával, 100 frankba került, no hanem még maradt 300, evvel reménylem pár nap alatt összepakkolni és Colpach felé indítani a szekerem rúdját. — Egy pár napra rá egy szép reggel gracieuse házi kisasszonyunk egy levélkét ad át a melyben Bodmer egész kereken és nem épen a legválogatottabb kifejezésekben mondja hogy ha nem fizetem meg